Miért ne fésülhetné ki a hajamat a fodrász – kérdezi Fatema Abdulla Hadroom Aleghfeli, és héten ismét „szentségtörést” követ el. Egy libanoni fodrász széles, lendületes mozdulatokkal simára fésüli fekete hullámait, és úgy tűnik fel, mintha minden simítással egy-egy előírást söpörne ki a hajából. „A nő hajában a csábítás ördöge lakik, idegen férfi nem láthatja és nem érintheti meg” – nevelték bele Fatemába gyerekkorában. Édesanyjának, lánytestvéreinek és legfőképp fiútestvéreinek ezért inkább nem mesél semmit arról, milyen örömét leli hajában, és hogy „nyilvánosan” ápolja azt.
Családja sok mindent sejt Fatema dubai életéről, de inkább nem beszélnek róla: Dubaiban nem hordja a shaylát, a fekete fátylat, és az abayát sem, a fekete ruhát. Egyedül lakik saját apartmanjában és egyedül is utazik, még külföldre is. Barátnőkkel, sőt, barátokkal is találkozik. És akad néhány dolog, ami miatt édesanyja, fiú- és lánytestvérei szégyenkeznek. Főleg amiatt, hogy a 32 éves Fatema még nem ment férjhez és nincsenek gyermekei. Egyvalamire azonban nagyon büszkék: Fatema egy francia konszern pénzügyi menedzsere.
Fatema elégedetten szemléli magát a tükörben. Már kislánykorában is a saját feje után ment, olyan szabályokat kérdőjelezett meg, amelyek cáfolhatatlanok voltak. „Miért határozhatnak meg mindent a férfiak? Miért lehet a férfinek mindent, a nőnek semmit? Miért csak a muzulmánok jutnak el a Paradicsomba? Miért kell böjtölnünk?” És mindig ezt a választ kapta: „A hagyomány, a vallás így kívánja.” Könyvekben keresett választ. De az olvasás csak még több kérdést ébresztett benne. És mindig felmerült benne a nő számára fontos kérdés: „Miért kell a nőknek shaylát hordaniuk?” Tizenkét éves korában mindig hagyta lecsúszni a fátylát, mígnem a tanárnő egyik reggel, a zászlófelvonási szertartás alkalmával az összes iskolatársnője előtt egy pofonnal megszégyenítette.
Fatemának további 14 évre volt szüksége ahhoz, hogy a sötét bábból kihámozza magát: 23 évesen levetette a shaylát és az abayát is már csak lazán vetette maga köré. 25 éves korában, a munka után mindkettőt ledobta, 26 évesen végleg elhagyta az ősi burkot. Azon a különleges reggelen Fatema kiválasztott egyet a két tucat nadrágkosztüm közül, amelyeket új külsőjéhez vásárolt. Azon a napon új ruházatban csukta be maga mögött a lakásajtót és ezzel új támadásoknak tette ki magát.
A cégnél dolgozó férfiak bókoltak neki. A nők nem szóltak semmit. De szemeik épp elég beszédesek voltak: lenéző, lekicsinylő, egyetértő, irigy, idegenkedő. Olyan pillantások, amelyekkel még ma is találkozik, ha kiderül, hogy nem külföldi. „Meg kell hagyni, a régi ruházkodás gyakorlatiasabb volt” – viccelődik Fatema. „Ha elaludtál, vagy nem volt időd kicsinosítani magad vagy meghíztál, akkor a körülölelő lepel eltakart mindent.”
Magas sarkú szandáljai végig kopognak a Mall of the Emirates, egy dubai bevásárlóközpont márványpadlóján. Fekete ruhák hullámzó tömegében áll sorban Fatema – farmerben és selyem felsőrészben. Még azok a Cinestar mozi előtt csoportosuló lányok is abayát vetnek maguk köré, akik bluetoothos mobiltelefonjaikkal fiúkkal flörtölnek. Számukra az abaya inkább öltözék kiegészítő, ami alól kilátszanak a színes blúzok, sőt a cowboy csizmák is. Tiszta „bedou”, tehát apai és anyai ágon is beduinok leszármazottjaként Fatema azon kevés bennszülöttek egyike, akik fellázadtak az öltözködési szabályok ellen.
Képzettség kérdése ez? Semmi esetre sem. Az Emírségek felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosainak 64 százaléka nő. Hátrányos megkülönböztetés a nyilvános életben? Nem igazán. Nők alkotják a hivatalnokok felét és a banki alkalmazottak egyharmadát, szolgálnak a rendőrségnél és a hadseregben, évente több mint 2500 vállalkozói engedélyt adnak ki nekik, egyre gyakrabban látni őket főnöki székben és mostanában már szavazati joggal is rendelkeznek. Még minisztériumokat is vezetnek. De mégis: a legtöbb emírségekbeli nő vehemensen védelmezi a fekete leplet. „A shayla és az abaya nem kényszer, hanem védelem” – mondta a 26 éves Muna Ahmad, az „Emirates Today” újság vezető riporternője egyik interjúban. „A shayla és az abaya nélkül szégyellném magam, mert számunkra a meztelen kar vagy a haj olyan, mint a csupasz mell. Ez a hagyományunk.”
„Önvédelem? Inkább önsanyargatás és önbecsapás ez” – replikázik Fatema. „Melyik öntudatos nő fogja elismerni, hogy enged a családi nyomásnak, és lepelbe csavarba könnyebben csinál karriert?”
Zöld színű BMW 530-ásban Fatema az ultramodern Dubai Marinába gurul, amely Velencéhez hasonló városrész, teli felhőkarcolókkal. Fatema szereti ezt a kirobbanó Dubait. Éjjel-nappal hallja a város növekedését. Mindenhol lázas építkezések folynak. Megáll az egyik óriási építési terület előtt. Lelkendezve mondja: „50 emelet, 150 méteres magasság.” Valahol ott fent a toronyban hamarosan egy 140 négyzetméteres luxuslakást fog berendezni magának. „Őrület” – suttogja. Fatema gyakran gondol édesapjára, aki még beduinsátorban lakott. Mezítlábas tevetenyésztő volt. Analfabéta, aki verseket adott elő. Erős és finom férfi, akinek ősz szakállát a kis Fatema viccből feketére festette. Amikor édesapja meghalt, Fatema vigasztalhatatlan volt, a sivatagig futott és elbújt. Ekkor tizenhat éves volt. Nem sokkal előtte hiúsította meg, a család által szervezett, egyik unokatestvérével kötendő házasságát. Ez volt első nagyszabású szabadulási művelete.
Egy hajadon emírségekbeli nőnek – aki Fatemához hasonlóan egyedül él – még a hipermodern Dubaiban is kétes híre van. Ha férfi éjszakázik a lakásában, akkor az iszlám törvénykezés, a saría szerint egy hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti. A büntetés hasonló mértékű lenne, ha a rendőrség rajtakapná, hogy autóban vagy hotelban szerelmeskedik. Arra még csak gondolni sem lehet, mi lenne, ha hajadonként teherbe esne. Külföldi férfival kötendő házasság esetén pedig az államtanács, a diván engedélyére lenne szüksége.
Egy spontán esti autóverseny keretében Porsche Cayennesek, Ferrarik és Lamborghinik száguldanak el mellette a Zayed sejk úton. „Tesztoszteron vezetők” – bukik ki Fatemából. „De szakmailag leelőzzük őket. Ez a bosszúnk. Egyszerűen következetesebben a hatékonyabban végezzük munkánkat, mint az elkényeztetett fiúcskák, akiknek mindenük megvan, és akiknek mindent szabad!”
A fénylő vízesésként feldíszített pálmafák alatti Cosmo-Caféban várakoznak Fatema ismerősei: a frankolibanoni kolléganő, Manal, két marokkói nő és négy helyi férfi.
Munka után találkoznak. Fatema keresztbeveti lábait és vízipipázik. Az Emírségek hagyományos világában ez szintén bűnös cselekedet, ha egy nő követi el. Ismét azokról a külföldi cégekről esik szó, amelyek a helyieket nem tartják elég motiváltnak, ezért nem szívesen alkalmazzák őket. Megcsörren az egyik férfi telefonja. A felesége hívja. Fatema megkérdi: Nem szeretne ő is jönni? A férfi grimaszol. Most? Ide? Nem, ez nem neki való. És különben is ellenzem. Manal szurkálódik: aha, az erényes nők tehát otthon maradnak?
A férfi elkomolyodik. „Tényleg nagyra becsüllek titeket, és szeretek veletek beszélgetni, vízipipázni, de….” Mosolyog. „Egyikkőtöket sem venném el feleségül, még második vagy harmadik feleségnek sem!”
Fatema dilemma előtt áll: egy külföldivel kötött házasságban egyenjogú lenne. De alapvetően szívesebben osztaná meg életét egy ugyanabból a kultúrkörből származó férfivel. De tud a nehézségekről. Így felmerül előtte a kép az egyedül élő nők gyorsan növekvő táboráról. Ha valaki közülük mégis házasságra szánja magát, akkor az esetek többségében szerződésben köti ki a munkához való jogot az esküvő és az anyaság utáni időszakra. Hasonlóan azokhoz a háziasszonyokhoz, akik házaséletük feltételeit már régóta ügyvédre bízzák: háztartási személyzet, sofőrök, autók száma, külföldi utazások; bevásárlásra költhető összeg; további feleségek megtiltása, sőt férjmentes napok. Fatema azonban nem így képzeli el a jó kapcsolatot.
Otthonában, amikor egyedül van, legtöbbször a barna velúrkanapén a teddymackók mellett fekszik, zenei videókat és szappanoperákat néz. Ezek valójában mindig boldogtalan szerelmi történetekről mesélnek, például olyan nőkről, akik önhibájukon kívül váltak el, de egyedül kell maradniuk, mert már nem szüzek. Ő nem veszi komolyan e műsorokat, de csendes óráiban azon fantáziál, hogyan is alakult volna élete, ha nem lázad fel.
Fatema jobbra kanyarodik az autóval, shaylát és abayát vet maga köré. Utána megigazítja rúzsát, újból felteszi Chanel napszemüvegét és gázt ad. Rákanyarodik az északi autópályára. Mustárszínű dűnék kísérik az utat, néha felbukkan egy-egy tevecsorda. Fatema lelkendezve meséli, mennyire szeret a beduinok leszármazottja lenni. Olyan embereké, akik meg tudtak élni a sivatagban. Felhangosítja a zenét. Hamarosan kopár hegyek emelkednek a látóhatáron: hazája, Rász al-Hajma, egy kis emírség nagyobb olajtartalékok nélkül.
A sivatag szélén áll szülői háza. Fatema szandáljának fémsarkai belefúródnak a homokba. Milyen bizonytalanná válnak léptei, ahogy az aranyozott vaskapuhoz közeledik. Azt mondja, nem tudna két, három napnál tovább itt maradni. Akkor túl sok rossz emlék kerítené hatalmába. A legidősebb bátyját ábrázoló kép az ajtó fölött számára fenyegetés.
Ahogy Fatema mesélni kezd, erőt vesz rajta a bátyja és közötte lévő viszály felett érzett fájdalom. Egészen addig lelki társak voltak a nála egy évvel idősebb bátyjával, amíg az édesapjuk meg nem halt, és bátyjából családfő lett. Ezután a báty egyre több előírással korlátozta Fatemát. Meg akarta akadályozni, hogy Fatema jogosítványt szerezzen. Megtiltotta, hogy elfogadjon egy banki állást, mert akkor idegen férfiakkal érintkezett volna. Megbüntette, mert egyik barátnőjével és annak unokatestvérével kávézóban traccsolt. Végül a lánynak, 22 évesen pánikrohamai voltak, reszketve bújt el és unokatestvére nyugtatásként a Koránból mondott neki szúrákat.
De Fatema nemcsak fájdalmat érez, amikor erről mesél. Dühöt is. Dühöt, ami végül arra késztette, hogy ellenszegüljön. Csak később értette meg, hogy a bátyja is tele volt kétségekkel. „Mohamed testvérem legidősebbként a hagyományt tisztelte” – mondja. „Mégsem tudok neki megbocsátani.” Mohamed ma is kitér előle és már korán reggel elutazott.
Gyermeknevetés tölti be a házat. A belső udvaron kardamom és tömjén illata árad. Al-fitr van, a böjti időszak végét jelző ünnep. Családtagok érkeznek. Fatema unokatestvére is itt van, akivel 16 évesen házasságot kellett volna kötnie. A fiú, röviddel azután, hogy kosarat kapott, Fatema lánytestvérét, Salmát vette feleségül. Az akkori fiú mára testes hivatalnokká vált. Többi sógorával és a legfiatalabb öccsel focit néz a férfiak szobájában.
Szezámos süteménnyel, datolyával, gránátalmával, bárányhússal rakott tálcákat helyeznek el a szőnyegen. Evéshez a földre ülnek. Az anya ünnepi ruhát visel, hozzá ezüst lábdíszt és a beduinok arcmaszkját. Még otthon, a nők között sem veti le ezt a viseletet. Fatema csak néhányszor, véletlenül látta anyja fedetlen arcát. Fatema egyedül édesanyja miatt öltött a mai nap fátylat és leplet. Az idős anya számára éppen elég bánat, hogy hite szerint lánya a megváltozott élete miatt a pokolban végzi. Fatemát lánytestvérei nem kérdezik az életéről. Felnéznek rá. De egyúttal tanácsokat is adnak neki, hogy megmentsék a pokol tüzétől. Jóval fiatalabbak nála, 22 és 28 év közöttiek, de némelyiknek már öt gyermeke is van. Csak egyiküknek van iskolai végzettsége.
Házasságukat a család szervezte meg, és a férjük iránti engedelmességben az a logika vezérli őket, „ha ő boldog, akkor engem is boldoggá fog tenni.” Egyetértenek azzal, hogy lányaik soha nem utazhatnak egyedül, soha nem kerülhetnek munkakapcsolatba férfiakkal. Tanárnőnek lenni egy állami leányiskolában? Rendben van. De az orvosi hivatás, pláne a radiológia, ahol férfi testrészeket világítanak át? Abszolút tabu.
Szerző: Carmen Butta
(Forrás: http://www.geo-magazin.hu/nepek-es-kulturak/elet-ket-vilag-koezoett?page=1)
A fotó illusztráció.
A részleteket 
Hozzászólok