Eredetileg egy 4 és egy 5 hektáros tavat terveztek, amelyeket egy csatornával kötöttek volna össze, azonban a tervet megváltoztatták és egy 17 hektáros, valamint egy 1 hektáros tó létrehozása mellett döntöttek.
A Vekeri-tó kialakításának munkálatai fél évig tartottak. A tó vízutánpótlását a Kati-éren keresztül biztosították. A Kati-ér soha nem volt bővizű, bár állandóan volt benne víz alacsony vízállással. A Kati-ér vízgyűjtő hálózatát bővíteni kellett ahhoz hogy a közel 20 hektáros tavat biztonsággal eltudják látni vízzel. Az volt a terv, hogy a Kati-érbe minél több vízelvezető árkot vezetnek. Továbbá a Kati-ér, és a Vekeri-tó találkozásához egy duzzasztó művet építettek, amely a Kati-ér vízszintjének megemelésével bővebb vízlefolyást biztosított a tó irányába.
A tervezők a beruházások ellenére is féltek attól, hogy a tározó vízellátása nem lesz stabil a szeszélyes csapadékeloszlás és mennyiség miatt, ezért több tározót is terveztek. Már akkor több szakember hangoztatta a tó kiszáradásának veszélyét, de többen úgy gondolták, ha a tó 10 évenként egyszer kiszárad, akkor is adódik 9 év, amikor a kirándulók élvezhetik a debreceni nagy tavat. De ha a kiszáradásveszély miatt el sem kezdik a tó kialakítását, akkor még ettől az élménytől is elesnek a város lakói.
A mederből kitermelt földből a tó közepén egy szigetet alakítottak ki. A szigetet a tó partjával két fahíd kötötte össze. A Vekeri-tó teljes kiépítése 1976 végére fejeződött be.
Forrás: MTI, https://erdospusztaihorg.wordpress.com/2013/03/24/az-erdospusztai-pihenovezetek-trtnete-a-70-es-vektol-napjainkig-vekeri-t/
A részleteket 
Hozzászólok