A kifejezés eredetét kutatva a forrásokból először is azt tudhatjuk meg, hogy Girolamo Benzoni Az Újvilág története című művében (Velence, 1565) írja le az általa csak hallomásból ismert történetet, és ez arra mutat, hogy a szájhagyomány már egy ideje Kolumbusz személyéhez kapcsolta a tojás felállításának zseniálisan egyszerű megoldását:
Kolumbusz sok spanyol nemes társaságában vett részt az ebéden Mendoza bíborosnál 1493-ban. Egyikük szólásra emelkedett:
„Kristóf úr, ha ön nem jutott volna el Indiába, itt Spanyolországban akkor sem volnánk híján olyan embernek, aki megkísérelte volna ugyanazt, amit ön tett, hiszen a mi országunk bővelkedik nagy emberekben, akik egyaránt járatosak a kozmográfiában és az irodalomban.”
Kolumbusz semmit nem válaszolt e szavakra, hanem hozatott magának egy tojást, amit letett az asztalra, majd így szólt:
„Uraim, bármelyikükkel hajlandó vagyok fogadni, hogy nem tudja úgy a csúcsára állítani ezt a tojást, ahogy én, puszta kézzel, minden támaszték nélkül.”
Mindnyájan megpróbálták, és senkinek nem sikerült a csúcsán megállítania. Miután a tojás körbement és visszajutott Kolumbusz kezébe, ő hozzátette az asztalhoz, és az megállt, mivel az ütéstől kissé behorpadt a csúcsa. Amitől is mindnyájan zavarba jöttek, mert megértették, hogy mit akart mondani: hogy miután valaki megtette, már mindenki tudja, hogy hogyan lehet megcsinálni. (Benzoni 1565, idézve Gardner 2000 nyomán)
Giorgio Vasari ezzel szemben már 15 évvel előbb beszámol egy hasonló történetről A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című, Firenzében 1550-ben megjelent könyvében (magyarul: 1973). Ebben elmeséli, hogy az ifjú itáliai építész, Filippo Brunelleschi (1377–1446) szokatlanul nagy és súlyos kupolát tervezett a firenzei dóm, a Santa Maria del Fiore számára. Az Amerika felfedezését mintegy 70 évvel megelőző, 1420 körül játszódó történet szerint a város tisztviselői és a mesterek látni szerették volna e nehéz és bonyolult építkezés modelljét, de ő visszautasította a kérést, felajánlva inkább, hogy:
„…az készítse el a kupolát, aki egy sima márványlapon függőlegesen meg tud állítani egy tojást, ebből ugyanis kitetszik, hogy kinek mennyi esze van. Tehát kerítettek egy tojást, és valamennyi mester megpróbálta felállítani, de egyiküknek sem sikerült. Filippo, amikor felszólították, hogy állítsa fel, ügyesen megfogta, erősen odaütötte az alját a márványlaphoz, s így fel is állította a tojást. A művészek erre morogni kezdtek, hogy ezt ők is meg tudták volna csinálni, de Filippo az arcukba nevetett, és azt felelte, hogy a kupolát is fel tudták volna építeni, ha megmutatná nekik a modellt vagy a tervrajzot”. (Vasari 1973: 215)
E frappáns felelettel el is dőlt, hogy őt kell megbízni a munka végrehajtásával. A történetnek van még egy érdekessége. Amikor végül elkészült a nagy kupola (sok évvel később, de évtizedekkel Kolumbusz első útja előtt), az alakja éppen olyan volt, mint egy fél tojás, amelyet a csúcsánál belapítottak. A fenti történetből azonban nem keletkezett Brunelleschi nevéhez kapcsolható állandósult
szókapcsolat.
A kiváló magyar szóláskutató O. Nagy Gábor Mi fán terem? című munkájában így ír a Kolumbus tojása szólásról:
„…a Kolumbus tojása egy spanyol kifejezés átalakítása, amely magyar fordításban Jancsi tojásának hangzanék […] , s a következő anekdotát fűzik hozzá: Sok nagy koponya törte már rajta a fejét, hogyan lehetne egy sima asztalra úgy rátenni egy tojást, hogy az a hegyén megálljon. Jancsi gyengéden hozzáütötte az asztal lapjához a tojást, s ezzel megoldotta a kérdést”.(O. NAGY 19793: 289)
A cikk forrása: http://epa.oszk.hu/00100/00188/00065/pdf/135409.pdf
Hozzászólok