A leányt még az első menstruációja előtt férjhez adták megegyezés szerint, a férfiaknál azonban a kor nem számított, így megesett, hogy hatvanéves férj tízéves kislányt vett feleségül. A fiatal menyasszonynak azért volt nagy az értéke, mert így több gyereket szülhetett életében.
Ha a férj meghalt (az idős kor miatt nem volt ritka), a feleségnek is követnie kellett a halálba sokkoló körülmények között: máglyán élve elégették. Bár Anglia ellenezte az özvegyégetést, amelyet törvényben is tiltott, tovább élt a szokás. 1815 és 1823 között a mai Bangladesben 5453 nő halt máglyahalált.
Még 1987-ben is égettek özvegyet, talán ez volt a legutolsó satí. Az áldozat egy tizennyolc éves feleség volt, akinek a férje hirtelen megbetegedett, és néhány napon belül meghalt. Az egyetemet végzett férfi családja a lányt okolta a férje haláláért. A megdöbbenést fokozza, hogy leány apósa tanító volt egy nem annyira elmaradott faluban. A helyi tehetősebb emberek is részt vettek a szertartásban, a leány elbújt, de a rokonai megkeresték, és a máglyához vonszolták.
Hiába tiltakozott, hiába kiabált. Botokkal tartották a máglyánál, amelyet tizenöt éves sógora gyújtott meg…
A sati lényegében megakadályozta, hogy a fiatal özvegy újra férjhez menjen és így megnehezítette a családban a vagyon elosztását. Ám, ha a férfi vált özveggyé, azonnal megnősülhetett.
Ez az embertelen szabály később oly módon enyhült, hogy a férj elhunyta után a feleségnek nem kellett meghalnia, de nem mehetett újra férjhez. Így nagy volt az olyan özvegyek száma, akik fiatal koruk miatt még nem szültek gyereket (őket szűzözvegyeknek hívták). A házasságon kívüli gyereket a társadalom nem ismerte el, és ez visszafogta a gyermekvállalást. Később megszűnt az özvegyek újbóli férjhezmenetelét akadályozó tilalom, mely 20 millió nőt érintett. Ez az 1950-es évek elején a népességszám gyors növekedéséhez vezetett Indiában.
[creativ_media type=”youtube” url=”https://www.youtube.com/watch?v=FSezPvUtvbQ”]Fotók: http://freethoughtblogs.com; www.escalofrio.com
Hozzászólok