„Az anyám megpróbált férjhez kényszeríteni, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretett”

Másodjára akkor próbálták kiházasítani, amikor Rokhsareh Ghaem Maghami rendező rátalált Sonitára. A filmrendező unokatestvére szociális munkás egy gyermekvédelmi szervezetnél. Ő jelezte, hogy van egy tehetséges fiatal a védencei között, aki rapper szeretne lenni és szüksége volna a támogatásra.

A lány szülei és négy testvére Afganisztánban maradtak, Sonita azonban három testvérével Iránban él menekültként. Az Iránban élő Sonitát meglátogatta az anyja, és közölte a lánnyal, hogy kapott egy kihagyhatatlan ajánlatot: 9 ezer dollárt ajánlott érte egy férfi. Az anya szerint ez nagyon jól jönne a családnak, mert itt az ideje egy rendes feleséget venni az egyik bátyjának.

Kezdetben a rendezőnő eszébe sem jutott, hogy filmet készítsenek róla, de egy idő után természetesnek tűnt, hogy csak Sonita lehet a következő témája. 

Sokszor nem forgathattak, mert egyáltalán nem lehetett, vagy mert nem volt meg az engedélyük. Az ország elhagyására feljogosító papírok intézése közben például nem készíthettek felvételt, pedig az is érdekes folyamat volt. Semmiképp nem akartak kockáztatni, hogy Sonita megkapja a szabadságot jelentő útlevelét. Rejtett kamerát nem használhattak, mert Afganisztánban mindenhol átkutatták a holmikat, ráadásul az amúgy sem illett volna a film stílusához.

A rendezőnő elmondása szerint a mai napig nem teljesen biztos abban, hogy az állítólagos kérő valóban létezett-e. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a lány családja egyszerűen megérezte, hogy a filmezésből és a filmesek jelenlétéből pénzt lehet csinálni, így megpróbálkoztak egy blöffel. Az igazságot azóta sem tudta kideríteni, az viszont biztos, hogy Sonitát a rokonai előbb-utóbb visszavitték volna Afganisztánba. Ott pedig egy ilyen lánynak semmi esélye sincs, ülhetett volna otthon, mindentől elzárva. Iránban akárhogy is, de magára talált, a teheráni gyermekvédelmi szervezet pedig rengeteget segített neki ebben.

Az Iránban élő afgán menekültek sorsa a Szovjetunió afganisztáni háborúja óta megoldatlan probléma. Ma becslések szerint nagyjából 3 millió afgán él Iránban, ahol csak akkor kaphat állampolgárságot valaki, ha az édesapja iráni, ami jellemző eljárás a térség sok országában. Az Iránban született afgánok így mindig másodrendű lakosok maradnak, ezért gyakran jobbnak látják, ha a szebb jövő reményében elindulnak Európa felé. Európában sokszor afgánnak vallják magukat akkor is, ha korábban Iránban éltek, ezért megtörténhet, hogy amikor visszatoloncolják őket, életükben először lépnek Afganisztán földjére.

„A világ tele van fiatalokkal, akik fényes elmékkel és nagy reményekkel rendelkeznek. Képzeld el, hogy mi történhet, ha a házasságra kényszerítő összes lány valóra válhat álmaikra.”

– Sonita

„Az anyám megpróbált férjhez kényszeríteni, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretett. Szeret ő engem, csak be kellett csuknia a szemét, és mert sosem látott más utat, a hagyományok és a szegénység miatt ő is erre kényszerült. A dalaimon keresztül azonban megértette, mi lakozik bennem, és azt, hogy lány létemre is megvalósíthatom önmagam”

– mesélte Sonita.

Az ő történetét meséli el a Sonita című dokumentumfilm, az iráni Rokhsareh Ghaem Maghami alkotása, amiből kiderül, miként küzdött meg családjával és környezetével, és hogyan valósította meg álmát ez a tehetséges lány, az első afgán női rapper. Ghaem Maghami végül 2000 dollárt fizetett Sonita édesanyjának, hogy a lánynak ne kelljen férjhez mennie.

Sonita Alizadeh azóta már az Egyesült Államokban él, ösztöndíjat kapott és zenét tanul. Fiatal nők millióinak példaképe világszerte.

(forrás: https://filmvilag.blog.hu , hvg.hu, https://hu.euronews.com , youtube.com)