Abban az időben a csernobili atomerőmű volt a legnagyobb a világon. A szovjet hadsereg egy stratégiai katonai programnak szánta. A tényleges balesetet több tényező véletlen egybeesése okozta. Amellett, hogy a reaktor nem rendelkezett korszerű biztonsági rendszerrel, az automatizálás is alacsony szintű volt. Április 26. végzetes éjszakáján egy kísérlet folyt, amelynek meg kellett volna vizsgálni a turbógenerátor egység inerciális tartományát. A túlforrósodó üzemanyag okozta a generátor felszínének megsemmisülését.
Helyi idő szerint 1:24-kor – 40-60 másodperccel a kísérlet megkezdése után – két hatalmas robbanás történt. Egyes vizsgálatok szerint a szerencsétlenség elkerülhetetlen volt.
A robbanás a csernobili atomerőmű negyedik blokkjában történt, mindössze 120 km-re Ukrajna fővárosától, Kijevtől, közel a fehéroroszországi határhoz. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki után a legsúlyosabb katasztrófa. A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, kb. 200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le.
Pripjaty a szovjet kormány minta városa volt, amit 1970-ben építettek az atomerőmű dolgozói számára, mindössze három kilométerre az erőműtől. A baleset idején a város lakosainak átlag életkora mindössze 25 év volt. Pripyatban megvolt minden modern városi luxus, vasútállomás, kikötő, kórház és piactér.
Az állami tisztviselők a baleset utáni napon még mindig nem figyelmeztették az 50 ezer lakost a radioaktív szennyezés veszélyéről és jód pirulákat sem biztosítottak nekik, amik segítettek volna a sugárzás ellen. Az erőmű baleset miatt a sugárzás szintje meghaladta a természetes szint ezerszeresét. Pripjaty evakuálására másnap került sor – 1986 április 27. délutánján. A lakosok csak a szükséges dolgokat vihették magukkal, azzal a tudattal, hogy három nap múlva visszatérhetnek. Ezt az információt tették közzé, hogy elkerüljék a pánikot és azért, hogy az emberek ne vigyenek túl sok poggyászt magukkal. Később a hatóságok úgy döntöttek, hogy a városnak örökre üresnek kell maradnia.
Az evakuáláskor a nőket és gyerekeket mentették először, de a Szovjetunió e része a buszok súlyos hiányával küszködött. Így a buszoknak az ország más részeiről kellett jönniük, hogy evakuálják Pripjaty mind az 50 ezer lakosát. A buszok sora 120 kilométer hosszú volt, ami azt jelenti, hogy mikor az első busz elhagyta Pripjatyot, az utolsó busz még nem is látta az erőmű kéményeit a távolból. Kevesebb, mint három óra alatt a város kiürült, és így is marad örökre. (Wikipédia, www.chernobylwel.com)
[creativ_map latitude=”51.2752984″ longitude=”30.2218855″ width=”100%” height=”400″ zoom=”6″ infowindow_text=””] [creativ_media type=”youtube” url=”http://www.youtube.com/watch?v=3u_8frR0IpE#t=137″]Korabeli tudósítások a magyar sajtóban
A részleteket 
Hozzászólok