A vízesésekről általában távoli tájak dübörgő zuhatagjai jutnak az eszünkbe: a Kanada és az Amerikai Egyesült Államok határára turisták tömegeit vonzó, 59 méter magas, másodpercenként nagyjából 6000 m3 vizet szállító Niagara, a Kongó folyó Livingstone-vízesése, ami majdnem hatszor annyi vizet szállít mint a Niagara vagy a venezuelai, közel 1 km magas Angel-vízesés. Ezekhez képest vízhozamban és magasságban is eltörpül, ám mégis híres a svájci Schaffhausen mellett a Rajnán kialakult Rheinfall. E rövid írás Közép-Európa legnagyobb vízesésének kialakulását és turisztikai vonzerejének megkopását mutatja be.
Első írásos emlék: Konrad I von Konstanz püspök életrajzában (12. század)
Első képi ábrázolás: Sebastian „Cosmographia universalis” (Münster, 1544)
Első helyes geológiai értelmezés: Leopold Würtenberger (1871)
Kora: kb. 15 000 év
Legkisebb vízhozam: 95 m3/s
Legnagyobb vízhozam: 1250 m3/s
Magassága: 23 méter
Szélessége: 150 méter
Vízenergia hasznosítása: a 11. század második felétől
A vízesések geológiai értelemben más felszíni formákhoz képest gyorsan változnak. Ez a változás függ a kőzet keménységétől, a kőzetrétegek dőlésszögétől és a vízeséseken aláhulló víz mennyiségétől.
A Rheinfall kialakulása a pleisztocénig nyúlik vissza. A mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt véget ért pleisztocént több, lehűléssel és felmelegedéssel járó időszak jellemezte. Az Alpokban 6 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki, ezek sorrendben: Biber, Duna, Günz, Mindel, Riss, Würm. Ugyanakkor Észak-Amerikában csupán 4 eljegesedést azonosítottak, a Nebraska, a Kansas, az Illinois és a Wisconsin glaciálisokat.
A Würm glaciális idején az Alpok gleccserei morénával töltötték fel a Rajna egykori völgyét. A gleccserek visszahúzódása után a folyó bevágódott a jég által itt hagyott törmelékanyagba. A vízesés ott alakult ki, ahol a jura időszakban lerakódott keményebb mészkő és a lazább szerkezetű kavicsos moréna találkozik. A folyó ugyanis nem tudott bevágódni a mészkőbe, azonban a könnyen erodálható, a jég által lerakott kavicsos anyagot elszállította, és az így kialakuló szintkülönbség miatt a Rajna zuhatagon keresztül folytatta útját. E szintkülönbség ma 23 méter.
(forrás: http://luftbilder-der-schweiz.ch/images/f/f6/01_Rheinfall_PrintQuality.pdf)
1 – A gleccser legnagyobb kiterjedése a Würm glaciálisban, 2 – Végmorénavonulat, 3 – A Rajna fő folyásiránya, 4 – Szárazra került meder, 5 – A Rajna medre a Würm-Riss interglaciálisban, 6 – Kohlfirst, 7 – Kavicsos terasz, 8 – Neuhausen, 9 – Szoros Schaffhausen és Klettgau között, 10 – Hordalékkúp, 11 – Lieblosental , 12 – Plató, 13 – Végmoréna, 14 – Lauferberg, 15 – Rheinfall (vízesés) (forrás: http://luftbilder-der-schweiz.ch/images/f/f6/01_Rheinfall_PrintQuality.pdf)
(forrás: Hofman, Franz (1987): Geologie und Entstehungsgeschichte des Rheinfalls, Zürich http://www.e-periodica.ch/cntmng?type=pdf&pid=nsh-002:1987:39::131)
(forrás: https://www.ensi.ch/de/technisches-forum/langzeitszenarien-und-tiefenerosion-im-standortgebiet-zuerich-nordost)
A 6. ábra bal oldali térképén a Rajna mai futása látható. A jobb oldali térkép kék nyíllal jelöli az Öreg-Rajnát. A folyó először a lila nyíllal jelölt irányba folyt, később a rózsaszínű nyíllal jelölt völgyben folytatta útját. A vízesés alatt a folyó megtalálta a régi medrét, a puha hordalékot elszállította onnan, azonban a folyó nem tudott bevágódni a kemény juramészkőbe.
(forrás: http://luftbilder-der-schweiz.ch/images/f/f6/01_Rheinfall_PrintQuality.pdf)
1 – A Rajna medre a Riss glaciálisban, 2 – A Würm glaciálisban a Rajna bal oldali partja volt a jelenlegi vízesés
(forrás: Hofman, Franz (1987): Geologie und Entstehungsgeschichte des Rheinfalls, Zürich http://www.e-periodica.ch/cntmng?type=pdf&pid=nsh-002:1987:39::131)
1 – Vízerőmű, 2 – Rajna, 3 – Óváros, 4 – Erőd, 5 – Szabadtéri nyilvános fürdő, 6 – Vasútállomás, 7 – Breite városrész, 8 – Emmersberg városrész, 9 – Ipari terület
(forrás: http://luftbilder-der-schweiz.ch/images/f/f6/01_Rheinfall_PrintQuality.pdf)
10. ábra. A Rheinfall drónfelvételen (készítette: Bartis Barna)
Hogyan tovább?
A Neuer Zürcher Zeitung 2015. április 18-ai cikke szerint az 1960-as években évente több mint 3 millió turista látogatta Svájc egyik leghíresebb turisztikai látványosságát, a Rhainfallt, 2015-ben már csak kb. 1,2 millióan, 60%-kal kevesebben voltak kíváncsiak a vízesésre. A cikk szerint a látogatók számának csökkenését részben a nagyobb svájci szabadidőstevékenység-kínálat okozza. De a Rheinfall példája azt is megmutatja, hogy a pénzhiány, a kantonok közötti együttműködés és átfogó koncepció hiánya miatt hogyan vesztette el a vonzerejét ez a turisztikai látványosság. Probléma, hogy az idelátogatók kevés időt töltenek itt.
Az ezredfordulón új fejlesztési koncepciót dolgoztak ki Rheinfall 2000 plus néven, a megvalósításhoz 40 millió svájci frankra lett volna szükség, amit magánbefektetőktől reméltek. A megvalósítást azonban a lakosság egy része nem támogatta, ezért az átfogó tervet megrövidítették, kisebb elemekre bontották. A megvalósítás bizonytalanná vált, ezért a magánbefektetők nem jöttek, így 2002-ben sikertelenül lezárták a projektet. 2009-ben IG Rheinfall társaság újabb tervvel lépett a nyilvánosság elé, akik a meg nem valósult Rheinfall 2000 plus programot akarták megvalósítani, azonban ez a próbálkozás is sikertelenül zárult.
A részleteket 
Hozzászólok