A védőoltásoknak, a születés biztonságosabb körülményeinek, a rák és a szívbetegségek gyógyításának köszönhetően a várható élettartam folyamatosan növekszik a 19. század óta. Egy New York-i kutatócsoport az emberi halandóság adatbázisában vizsgálta meg a franciaországi, japán, brit és amerikai „szuperöregek”, vagyis a 110 évnél tovább élők adatait, hogy a végső határt megtalálja.
Az adatok azt mutatták, hogy a várható élettartam növekedése a százon felülieknél lelassul, a halálozás legmagasabb életkora pedig már legalább két évtizede stagnál.
Az Albert Einstein Orvostudományi Egyetem kutatója, Jan Vijg elmondta a BBC hírportáljának, hogy a 105 évnél idősebbeknél nagyon kicsi a várható élettartam növekedése, ami azt sugallja, valószínűleg közeledünk az emberi élethossz végső határához.
„A történelem során először láthatjuk, hogy a plafon nagyjából 115 év, szinte lehetetlen túlszárnyalni, tíz földnyi népesség kellene ahhoz, hogy egy adott évben egyetlen 125 évest találjunk, tehát nagyon kicsi erre az esély” – magyarázta Vijg.
A legidősebb, hivatalosan dokumentálható korú ember, aki ezt a számot megközelítette, Jeanne Calment, ő 122 évesen halt meg 1997-ben. A hosszú élet francia ikonja még az Eiffel-torony építése előtt született és találkozott Vincent van Goghgal is.
A kutatásban elemzett adatok olyan százon túliaktól származtak, akiknek gyerekkorában, a 19. században még arattak a fertőző betegségek – a himlő csak 1980-ban tűnt el a Föld színéről – és a táplálkozás is hiányos volt.
„Nyilván nagyon mást éltek át annak idején, mint amin a most élők keresztülmennek, ám még az is lehet, hogy ez utóbbinak negatív kihatásai lesznek, hiszen ma sok gyerek elhízik és ez jelentősen csökkentheti az élettartamot” – tette hozzá Partridge.
James Vaupel, a Max Planck Demográfiai kutatóintézet igazgatója szerint a 115 éves felső határ túlságosan magas.
Vaupel elmondta, hogy az öregedés legyőzésében az a kihívás, hogy az emberi evolúció nem készült fel a szélsőségesen magas korra. A természetes kiválasztódás évmilliói arra tökéletesítették az embert, hogy fiatal korában legyen képes a túlélésre és a szaporodásra.
Ami fél évszázaddal később vagy még idősebb korban történik – evolúciós története során az ember sose ért meg ilyen magas kort -, az a DNS-ünkben hordozott, fiatal korban fontos instrukciók „mellékhatása” – magyarázta Vaupel, aki szerint az élettartam növelése olyan módszert igényel, ami túlmutat a betegségek gyógyításán és a sejteken belüli öregedést győzi le.
Hozzászólok