Ahogy a kisbolygó törmelékei összeütköznek a légkörünkkel, felizzanak és látványosan elégnek. 2020. január 4-én az űrhajósok lefényképezték ezt a látványt.
A fenti képet Christina Koch űrhajós készítette, amikor a Nemzetközi Űrállomás (ISS) helyi idő szerint 4:30 körül haladt át a kanadai Edmonton fölött. Ugyanebben az időben egy sarki fényt (Aurora Borealis) is lefényképezett. Az alábbi kép ennek helyzetét mutatja az ISS pályájához viszonyítva.
Az űrhajósok akkor látják a meteorokat, amikor lefelé néznek, és látják, ahogy a Föld légköre közelében elégnek, amit a fénycsíkok jeleznek.
A Quadrantids különbözik a legtöbb meteorzáportól. Noha a meteorzáporok többsége üstökösökből származik, a Quadrantids meteorjai aszteroidából származnak. Ahogy a 2003 EH1 aszteroida a Nap körül kering, porréteg keletkezik. Ez a por fokozatosan szétterül, és ezen a porfelhőn a Föld minden év január elején áthalad. A 2003-ban felfedezett 2003 EH1 aszteroida kicsi, átmérője mindössze három kilométer.
A meteorzápor csúcspontján mintegy 80 meteor figyelhető meg óránként. A legerősebb aktivitás rövid ideig, kb. 6 óráig tart (más meteorzáporok esetében napokig tart), mert az áramló porfelhő vékonyabb és a Föld merőlegesen halad a Quadrantids porfelhőjén.
A meteorokat a legjobban az északi félgömbön lehet megtekinteni.
A részleteket 
Hozzászólok