Ez a por – amely a levegőben a súrlódás miatt gyorsan elég és látványos, kisebb-nagyobb fénycsóvát húz maga után – az üstökös pályája mentén széles sávot alkot, ezért – bár még nem nagy számban – már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat. A porfelhő legsűrűbb részén augusztus 11-13-a körül halad át a Föld, de előtte és utána is néhány éjszakán már látványos meteorfelvillanásokban gyönyörködhetünk.
A leglátványosabb csillaghullásra általában augusztus 11. és 13. között számíthatunk.
Feljegyzések szerint a Perseidákat először Kr.u. 36-ban Kínában figyelték meg.
A meteorok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, sokkal inkább egy kényelmes, dönthető támlájú kerti ágyra, meg egy jó hálózsákra. De sose a zenitet, a fejünk feletti pontot bámuljuk, inkább valahova félúton a zenit és a horizont közé, úgy 45 fok magasra nézzünk. Kitüntetett irány sincs, a hullócsillagok az ég bármely részén feltűnhetnek, de talán a déli vagy az északi irány kicsit kedvezőbb lehet. A lényeg, hogy ne legyenek közvetlen fények, és minél sötétebb égbolt alól végezzük a megfigyelést. Ha az időjárás is kedvezően alakul, az esti órákban 10-20, a hajnali órákban viszont akár 30-40 meteort is láthatunk egy óra alatt. Gyakran előfordul, hogy sok percig nem hullik egyetlen meteor sem, aztán egy percen belül jön 3-4 is. (www.csillagaszat.hu nyomán, fotó: hu.123rf.com)
A „hullócsillagok”, azaz a meteorok az égbolton gyorsan haladó fénycsíkok. E jelenségeknek természetesen semmi közük nincs a valódi csillagokhoz. A jelenséget a Nap körül keringő, legtöbb esetben néhány centiméter átmérőjű kozmikus testek, úgynevezett meteoroidok idézik elő. Ha keresztezik a Föld pályáját, és belépnek a légkörébe, nagy sebességgel ütköznek a légköri gázokkal. Ennek hatására felizzanak, és anyaguk porlani kezd. Útjuk mentén felhevítik, ionizálják a levegőt is, ami sugározni kezd. Ha a meteoroid „túléli a repülést” és becsapódik a földfelszínbe, meteoritnak nevezzük.
(forrás: http://tuzgomb.blogspot.hu, Földrajz 9., OFI)
A részleteket 
Hozzászólok