A NEOWISE üstökös várhatóan július 22-én lesz legközelebb a Földhöz, ekkor 103 millió kilométer távolságban halad el bolygónk mellett.
Július közepétől már naplemente után megfigyelhető az üstökös az északnyugati égbolton a Nagy Göncöl alatt. Érdemes a fényszennyezéstől távoli megfigyelőpontot keresni, mert tiszta égbolton szabad szemmel is látható, de távcsővel még szebb látványt nyújt.
Sarki fény: lángszerű vörös, vagy zöldessárga fényhullámok átvonulása az égen. A Napból elektronok és protonok Föld légkörében gerjesztik a nitrogént és oxigént, ekkor keletkezik ez a fényjelenség.
A sarki fény az ionoszférán alakul ki, körülbelül 100-400 km-es magasságban, a jelenség azonban a leggyakrabban a földfelszíntől 100-150 km-es sávban észlelhető. Formája, alakja változatos. Általában „Északi fénynek” nevezik, de ez a használat megtévesztő, hiszen a déli sark közelében ugyanúgy előfordul, mint az északin.
A termoszféra ritka anyaga ionokból, vagyis elektromos töltésű részecskékből áll. Ezért ezt az elektromosság vezetésére alkalmas réteget ionoszférának is nevezzük.
A „hullócsillagok”, azaz a meteorok az égbolton gyorsan haladó fénycsíkok. E jelenségeknek természetesen semmi közük nincs a valódi csillagokhoz. A jelenséget a Nap körül keringő, legtöbb esetben néhány centiméter átmérőjű kozmikus testek, úgynevezett meteoroidok idézik elő. Ha keresztezik a Föld pályáját, és belépnek a légkörébe, nagy sebességgel ütköznek a légköri gázokkal. Ennek hatására felizzanak, és anyaguk porlani kezd. Útjuk mentén felhevítik, ionizálják a levegőt is, ami sugározni kezd. Ha a meteoroid „túléli a repülést” és becsapódik a földfelszínbe, meteoritnak nevezzük.
A részleteket 
Hozzászólok