Pekingi idő szerint 10:26-kor (greenwichi középidő szerint 02:26-kor), a legénység nélküli Csang’e-4 űrszonda holdat ért a Déli-sarki Aitken-medencében, közölte a kínai állami média. Az űrszonda egyik feladata az eddig felderítetlen terület geológiai vizsgálata, valamint biológiai kísérletekre alkalmas eszközöket is vitt magával.
Ez a holdraszállás egy újabb mérföldkő az űrkutatás történetében. Az elmúlt években számos küldetés irányult a Holdra, de a küldetések többsége csupán megkerülte a Holdat vagy elhaladt mellette. Az utolsó holdraszállást az Apollo 17 legénysége hajtotta végre 1972-ben.
A Csang’e-4 már továbbította is az első képeket a felszínről, amelyeket az állami média osztott meg. Mivel nincs közvetlen kommunikációs kapcsolat a szonda és a kínai irányítóközpont között, minden képet és adatot egy átjátszó (relé) műhold közbeiktatásával lehet csak a Földre továbbítani. Ez a műhold a Queiqiao, amely mintegy 65 000 km messze van a Hold túloldalától, és egy Lagrange pont körül kering. Ez a pont egyfajta gravitációs parkolóhely, ahonnan a kínai földi állomások számára még látható, de például Argentínából is.
Miért olyan fontos ez a holdraszállás?
Az előző Hold-missziók a Földre néző oldalon szálltak le, de ez az első alkalom, hogy egy űrjármű sikeresen landolt a Hold eddig még felderítetlen oldalán. Rendszerhiba miatt vagy az eredeti küldetésük befejezése után néhány űreszköz korábban már becsapódott a távoli oldalon.
A Caltech egyik csillagásza, Ye Quanzhi elmondta a BBC-nek, hogy ez volt az első alkalom, hogy Kína „megpróbált valami olyat tenni, amivel más űrhatalmak még nem próbálkoztak korábban”.
A Csang’e-4 űrszondát a Xichang Műholdkilövő Központból (Xichang Satellite Launch Centre) indították útjára Kínában 2018. december 7-én, és 2018. december 12-én állt Hold körüli pályára. Ezt követően az űrszonda lassan a Hold felszíne felé ereszkedett, miközben programozása alapján gondosan felismerte és kikerülte az akadályokat. A Csang’e-4 szonda célja, hogy felderítse a Von Kármán krátert, amely a sokkal nagyobb Déli-sarki Aitken-medencében helyezkedik el, és valószínűleg egy óriási becsapódás következtében alakult ki a Hold fejlődéstörténetének elején.
„A több mint 2500 km átmérőjű és 13 km mély képződmény a Naprendszer egyik legnagyobb becsapódási krátere, egyben a Hold legnagyobb, legmélyebb és legrégebbi medencéje” – nyilatkozta Andrew Coates, az University College London Mullard Űrkutató Laboratóriumának fizikaprofesszora a BBC-nek. A becsapódás ereje olyan hatalmas volt, hogy egészen a köpenyig áttörte a Hold kérgét.
A tudósok tesztelni szeretnék a szonda műszereit a becsapódás által felszínre került köpenyeredetű kőzeteken, továbbá remélik, hogy lehetőségük lesz tanulmányozni áz ásványi összetétel változásait is. Egy további céljuk a Hold távoli oldalán lévő regolit (a felszínt alkotó felaprózódott kőzet és por) vizsgálata, amely a Hold kialakulásáról adhat pontosabb képet.
Mit tanulhatunk még ebből a holdraszállásból?
A Csang’e-4 statikus leszállóegység két kamerával, egy német gyármányú, LND-nek nevezett, sugárzási kísérletekre alkalmas műszerrel, és egy spektrométerrel rendelkezik, amely alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyeléseket hajt majd végre. A tudósok véleménye szerint a távoli oldal kiváló hely lehet rádiócsillagászati kutatások elvégzésére, mivel a Föld rádiózajától védett.
A leszállóegység egy 6 élő növénymintát – pamut, repce, burgonya, gyümölcslégy, élesztő és arabidopsis (egyfajta virágos növény) – tartalmazó tartályt is szállított a Földről, hogy mini bioszférát próbáljon kialakítani. Egyéb műszerek/kísérleti eszközök:
- panorámakamera;
- radar, amely a holdfelszín alá „tekint be”;
- képalkotó spektrométer az ásványok azonosítására;
- egy, a napszél és a holdfelszín interakciójának tanulmányozását szolgáló kísérleti berendezés.
A misszió egy nagyobb kínai holdkutató program része. Az első és a második Csang’e küldetéseket úgy tervezték, hogy adatokat gyűjtsenek a keringési pályáról, míg a harmadik és a negyedik a felszíni műveletek elvégzését szolgálta. A Csang’e-5 és 6 mintavételi visszatérő küldetések, amelyek holkőzetet és talajmintát szállítanak a földi laboratóriumoknak.
Van a Holdnak „sötét oldala”?
A Hold túloldalát gyakran nevezik „sötét oldalnak”, bár a „sötét” ebben az esetben inkább „nem láthatót” jelent, mintsem „fényhiányt”. Valójában mind a Föld felé néző, mind a Földről nem látható oldalon van nappal és éjszaka is. A Hold kötött tengelyforgása miatt azonban csak az egyik holdoldal látható a Földről. Ez azért van így, mert a Hold a saját tengelye körül ugyanannyi idő alatt tesz meg egy fordulatot, mint amennyi idő alatt megkerüli a Földet. A Hold túloldalán vastagabb, régebbi kéreg van, amelyet több kráter is jellemez. Viszont nagyon kevés „maria” található ott, azaz sötét, bazaltos „tengerek”, amelyeket lávaárak hoztak létre, és a Földhöz közeli oldalon több is található belőlük.
Kínai űrtervek
Kína az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz hasonlóan az űrkutatás egyik vezető hatalmává akar válni. 2017-ben bejelentette, hogy űrhajósokat tervez küldeni a Holdra. 2018-ra tervezte egy saját űrállomás építésének megkezdését, amelyet 2022-re üzembe is akar helyezni.
A kínai állam nagy óvatossággal kezelte az űrprogram híreit. A Csang’e 4 sikeres leszállása előtt alig hangzott el hivatalos hír a programról. Fred Watson, ausztrál csillagász véleménye szerint a titokzatosság oka egyszerűen az óvatosság. „A kínai űrügynökség fiatal szervezet, de az elkövetkező években fel fog zárkózni” – mondta a BBC-nek.
Fordította: Kádár Anett
Forrás: https://www.bbc.com/news/science-environment-46724727
A részleteket 
Hozzászólok