Észtországban a Baltikum legmagasabb pontja, az Endla varázslatos lápvidéke, az éjféli nap jelensége és a turisták kedvence, Tallinn várt ránk (12. ábra). Tudni kell, hogy Észtország – és különösen annak északi része – jelentősen drágább, mint a déli „testvérei”, ami sok más egyéb mellett összefüggésben van azzal is, hogy nagyon sok skandináv turista keresi fel az országot.
Első megállónk a Nagy Tojás-hegy (Suur Munamägi) volt, amely 318 méterével a Baltikum legmagasabb pontja. A fenyőerdőből kikandikáló „hegy” tetején egy kilátó fokozza a magasságmámort. A tájat kémlelve figyelnünk kellett arra, hogy telefonunk folyamatosan átváltott a szomszédos orosz hálózatra.
Észtország területének mintegy fele lápvidék. A jégkorszak során az előre nyomuló belföldi jégtakaró számtalan kis mélyedést vájt ki. Helyükön a jég visszahúzódását követően sokezer tó alakult ki. Ezek feltöltődtek, elmocsarasodtak: a sekély tavak között hatalmas láprendszerek jöttek létre. Ezek közé tartozik a 10 100 hektáron fekvő Endla is. (Az összehasonlítás kedvéért: Erdély gyöngyszeme, a Mohos-láp 80 hektáron terül el.)
Tőzegláp akkor alakulhat ki, ha a terület állandóan vagy az év nagy részében vízzel borított. A megtelepedett, majd elpusztult moharétegekre újabb mohagenerációk telepednek, míg az elsüllyedt telepek a víz alatt, vagyis levegőtől elzárva lebomlanak. A tőzegesedés folyamán így több méter vastag telepek jönnek létre. Ahol nem egybefüggő a növénytakaró, ott szabad vízfelületek, víztükrök jelennek meg. Az Endla területét a vizes élőhelyek védelmét garantáló Ramsari egyezmény listára is felkerült.
A lápvidékről észak felé haladtunk tovább, hogy a Finn-öböl partján verjük fel éjszakára a sátrainkat. Ott a hideg idő dacára természetesen testközelből győződtünk meg arról, hogy az öböl vizének sótartalma valóban rendkívül alacsony. Majd vártuk a naplementét, de a Nap a tenger által kijelölt horizontról lassan visszafordult, és felkelt (15. ábra).
A fővárosban utazásunk során nem tapasztalt jelenséggel, turisták tömegével találkoztunk. Tallinn rendkívül népszerű úti cél (16. ábra). Mi ráadásul a nemzeti identitás egyik fontos ünnepén, az egész országot megmozgató egyhetes népi fesztivál idején jártunk ott. Mit érdemes megnézni? A főtér forgatagát figyelő Városházát, a Danorum erődöt, a Szűz Mária- és a Szent Olaf-templomot, a furcsa nevű bástyát, a Kövér Margót, valamint az ortodox Alexander Nyevszkij Székesegyházat. De Tallinnban leginkább talán bolyongani, elmélázni érdemes és élvezni a napsütést, a gyorsan rohanó felhők játékát, a város lüktetését.
Írta: Szőllősy László és Szőllősyné Pálfi Melinda
Következik: Hogyan fedezzük fel (mi) a városokat? (5. rész)
Felhasznált irodalom:
https://mult-kor.hu/20090823_a_szovjetunio_szetbomlasztoi/
https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/
https://vemaps.com/uploads/img/large/ee-06.jpg
https://www.hirmagazin.eu/vilnius
https://travellina.hu/litvania-legjobb-latnivalok/#Uzupis
http://www.utikalauz.hu/print.php?id=1144
https://femina.hu/utazas/keresztek-hegye/
http://baltijas-valstis.blogspot.com/2010/09/riga-ovaros-vecriga.html
https://www.eletestudomany.hu/lapok_foldjen
A részleteket 
Hozzászólok