Mit néztünk meg Litvániában?
A főváros
A főváros, Vilnius mindössze 40 km-re fekszik a belorusz határtól. Róla az első feljegyzés 1323-ból származik. Ebben leírják, hogy a litvánok nagyfejedelme, Gediminas egy fárasztó vadászat után álmot látott, amelyben egy farkas üvöltött egy domb tetején. Álmának megfejtése végett a sámánjához fordult, aki azt javasolta, hogy építsen egy várat annak a dombnak a tetején, amelyet a Neris, a Vilnis és a Vingria folyók vesznek körül. A vár körül pedig alapítson várost, melynek híre farkasüvöltéshez hasonlóan fog terjedni az egész világban.
A belvárosba a 16. századi Hajnal-kapun (Aušros Vartai) keresztül léphetünk be. Érdemes egy pillantást vetni a kapu melletti ház falára, azon ugyanis az 1956-os magyarországi események melletti, 1956 november 1-jei szimpátiatüntetésről megemlékező – litván és magyar nyelvű – táblát olvashatjuk. (Ne feledjük, hogy a tüntetésre az egykori Szovjetunió egyik nagyvárosában került sor!) A kedves, jól karbantartott macskaköves utcákon sétálva érkezünk meg a középkori városfalhoz, hogy onnan a Vilnia folyó hídján egy izgalmas világba léphessünk. Az Uzupis negyed 1997-ben önálló köztársaságnak kiáltotta ki magát, saját pénzzel, elnökkel, 11 fős hadsereggel és 39 cikkelyes alkotmánnyal. Ebben olyan alapigazságokat olvashatunk, mint hogy mindenkinek jogában áll boldognak lenni vagy például a kutyának jogában áll kutyának lenni… A városrészt a második világháború előtt főként zsidók lakták. Voltak, akik el tudtak menekülni, másokat elhurcoltak, így a negyed kiürült. A múlt század utolsó évtizedében számos művész telepedett le az akkor rossz hírű városrészbe, amely ma már egy lüktető bohém színfolt a fővárosban.
Az impozáns Rendezvényközpont előtti térről nyíló Stikliy utca furcsa kettősséget hordoz. A szűk, kanyargó utcát két-háromemeletes házak kísérik. Falukon térképek, leírások emlékeztetnek a sötét múltra: a ma hangulatos, élettel teli utca egykor a város gettójául szolgált.
A szomszédos Vilniusi Egyetem legnagyobb udvarának árkádjai alatt emléktábla őrzi az alapító, Báthory István (erdélyi fejedelem, Litvánia nagyfejedelme és Lengyelország királya) emlékét. A litvánok utolsó nagy uralkodójukként tekintenek rá. Megkapó a tábla felirata:
A templomban több volt, mint pap.
Az államban több volt, mint király.
A harcban több volt, mint lovag.
A városban több volt, mint polgár.
Az emberségben több volt, mint barát.
Az egyetem közelében állnak a város legfőbb látnivalói: a Vilniusi katedrális (Vilniaus Bazilika) és az Öreg-torony (6. ábra). Kötelező megkeresni a Katedrális tér (Katedros aikštė) díszburkolatán megbújó csillagot (Plytelė Stebuklas), amely körül ha háromszor megfordulunk, teljesülni fog egy kívánságunk. A városban érdemes még felmenni a kitűnő kilátópontként szolgáló Gediminas-toronyhoz (Gediminas pilies bokštas) és a Három kereszt-hegyre (Trys kryžiai). A város legszebb temploma a Szent Anna (Vilniaus Šv. Onos bažnyčia), amely annyira elbűvölte Napóleont, hogy tenyerében szerette volna azt hazavinni Párizsba.
Vilniuson túl
Vilnius közelében több nagyszerű kirándulási lehetőség is adódik. Trakai a Galvé-tó szigetén álló elbűvölő várkastélyával és a karaita zsidók idilli faházaival hívogat. A főváros szomszédságában jelölte ki egy francia térképészcsapat Európa (egyik) középpontját (Purnuškės). Szomszédságában izgalmas sétát tehetünk az Europos Parkas szabadtéri szobrai között. A modern alkotások között magyar művész szobrával is találkozhatunk, emellett megcsodálhatjuk – többek között – a Guinness rekordok közé is bekerült, tévékből készült bizarr kompozíciót.
Az ország nyugati felében találjuk a Keresztek-hegyét (Kryžių kalnas). A mindössze tíz méter magas dombon mintegy százezer kisebb-nagyobb kereszt hirdeti a hit erejét, elpusztíthatatlanságát. A litván nemzeti öntudat egyik szimbólumát a cári, majd a szovjet időkben is megpróbálta elpusztítani a hatalom: a fakereszteket szétverték, a vasból készülteket hulladékfémként elszállították, a dombot pedig elhordták. A keresztek azonban újra és újra megjelentek. A Keresztek hegyének létrejöttéről szóló legenda szerint egy apa állította az első keresztet azért, hogy a halálosan beteg lánya életéért könyörögjön. Az apa imádkozás közben egy női alak vízióját látta, aki arra kérte, emeljen fafeszületet a közeli dombon. A férfi reggel elindult a saját kezűleg faragott feszülettel, majd, amikor visszatért, a lánya az ajtóban köszöntötte egészségesen.
A Kur-földnyelven Litvánia és Oroszország kalinyingrádi területe osztozik. A 98 km hosszú, helyenként csupán 600 méter széles turzásfélszigeten 20-60 méteres homokdűnék magasodnak (7. ábra). A növényzet nélküli fedetlen részeken a szél akadálytalanul végezheti munkáját; a dűnék itt évente akár 2-4 métert is „vándorolnak”. Ez korábban komoly gondot jelentett, falvakat kellett arrébb költöztetni a települést ellepő homok miatt. A megoldást a 19. század végén a harzi hegyifenyő telepítése hozta, aminek köszönhetően a jórészt megkötötték a homokot.
(fotó: Szőllősyné P. Melinda)
A földnyelv sekély, lapos épülő tengerpartját hosszanti dűnesor kíséri. A partokon lévő kiszáradt homokot a tenger felől fújó szél a szélirányra merőleges vonulatokban halmozza fel. (8. ábra)
Írta: Szőllősy László és Szőllősyné Pálfi Melinda
Következik: Mit néztünk meg lettországban? (3. rész)
Felhasznált irodalom:
https://mult-kor.hu/20090823_a_szovjetunio_szetbomlasztoi/
https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/
https://vemaps.com/uploads/img/large/ee-06.jpg
https://www.hirmagazin.eu/vilnius
https://travellina.hu/litvania-legjobb-latnivalok/#Uzupis
http://www.utikalauz.hu/print.php?id=1144
https://femina.hu/utazas/keresztek-hegye/
http://baltijas-valstis.blogspot.com/2010/09/riga-ovaros-vecriga.html
https://www.eletestudomany.hu/lapok_foldjen
A részleteket 
Hozzászólok