Termése és levelei tápanyagokban gazdagok, ezért majdnem annyi juhot tarthatnának el a velük benőtt területeken, mint a legjobb legelőkön.
A tamarugo (Prosopis tamarugo) egy lombhullató hüvelyes fa, amely 18 m magasra is nőhet, a korona átmérője 15-20 m. Gyökérrendszere legfeljebb 6 méteres főgyökérből és 1,5 m hosszú oldalgyökerekből áll. A levélnyélen 10-15 pár 5 mm hosszú levéllemez nő. A tüskeszerű virágzata aranysárga színű. Termése mogyoró alakú hüvely, 2-4 cm hosszú fürtökben nő.
A tamarugo Chilében őshonos (az Atacama-sivatag egy része Pampa del Tamarugal néven ismert). Argentínában is nő, de termesztik Indiában és a világ többi sós sivatagában. 1500 m tengerszint feletti magasságig terjed. Sós homokos talajon vagy agyagos talajon nő, de 60 cm vastag sórétegen is megél. Előnyben részesíti a sivatagi éghajlatot: kedveli a magas nappali hőmérsékleteket, a nagy nappali hőingást, a szinte teljes csapadékhiányt és az erős napfényt. A tamarugo 10–12 hónapos szárazságot is képes elviselni (Ecocrop, 2009).
Legjobban olyan területeken nő, ahol a nappali hőmérséklet 18-32 °C közötti, de elviseli a 8-36 °C-ot is. Éves csapadékigénye 150–250 mm, de megél ott is, ahol 100–300 mm csapadék esik évente. Gyakran előfordul olyan területeken, ahol évente minimális eső esik, de éjszaka azonban magas a levegő relatív páratartalma, és a fák a leveleken keresztül felszívják a nedvességet. A kifejlett növények nagyon szárazságtűrőek, és legalább 12 hónapig képesek az eső nélkül időszakot elviselni.
A nagy termőképességű fák 6-7 év után kezdenek teremni (évente 160 kg hüvelytermés, levelek, apró gallyak).
A tamarugo teherbírási képessége az erdő korától függ: 6 éves kor előtt nem szabad legeltetni, egy 10 éves erdő 1 birkát, egy 16 éves erdő pedig 16 birkát képes hektáronként ellátni (Cadahia, 1970 ). Ha a fák 13,5 m x 13,5 m távolságra vannak egymástól, akkor 1 hektár erdő 13,5 juhot tud eltartani (Elgueta et al., 1971 ).
A 20. század elején a tamarugo majdnem kihalt (Carvallo et al., 1983), amikor egy erdész észrevette ökológiai jelentőségét és tamarugo ültetvényeket hozott létre a Pampa del Tamarugalban. Azóta a tamarugót használják a sós sivatagok erdősítéséhez. A Pampa del Tamarugal:
A fa a leveleken keresztül köti meg a levegő nedvességét, és az összegyűjtött vizet a gyökerekbe és a környező talajba juttatja, így részt vesz a talaj víztartalékainak védelmében és szabályozásában. Védi az állatokat és az embereket a naptól és az erős széltől (FAO, 2009). A fa gyökérzetével olyan nitrogénkötő baktériumok élnek együtt, amik megkötik a légköri nitrogént. Ennek a nitrogénnek egy részét a növény hasznosítja, de más részét a közelében fejlődő növények is felhasználhatják.
A fa nagy sűrűségű és nagyon kemény, megmunkálása nehéz, azonban bútorkészítésre és építéshez, de tüzelőanyagként és faszén készítésére ha használják.
A fa termését és a leveleket kedvelik a juhok, a kecskék és a szarvasmarhák (Göhl, 1982 ). Az észak-chilei Pampa del Tamarugal sivatagi körülményei között juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat etetnek a tamarugo termesztett és természetes módon nőtt állományainak leveleivel és hüvelytermésével. Ez a takarmány önmagában kevés az állatok fejlődéséhez és növekedéséhez, ezért azt ki kell egészíteni fehérje- és energiatakarmányokkal.
Kevésbé szélsőséges körülmények között a növény nagyon elszaporodhat, és gyomnövénnyé válhat.
Forrás: http://tropical.theferns.info
A részleteket 
Hozzászólok