A Kiskunságban számos helyen alakultak ki szikes-tavak. Ezek sekély vízmélységű, de ennek ellenére többnyire nagy kiterjedésű tavak, melyek szárazabb időszakokban kiszáradtak, majd csapadékosabb években megteltek vízzel.
Borovszky Samu így ír ezekről a tavakról: „Azon tavak azonban, a melyek még részleges lefolyással sem bírtak, növényzet nélküli szikes tavak voltak és mint a többiek, a szomszédos halmoknak leszivárgó vagy leszűrődő csapadék-vizeiből táplálkoztak. Időnként igen száraz években a tavaknak legtöbbje kiszáradt. Ilyenkor a sziksó seprése a népnek mindaddig keresetforrásul szolgált, míg a tengeri vagy kősóból a sziksónak olcsó előállítása ezen forrást meg nem szüntette.”
A kisöpört sziksót többek között mosáshoz használták, de hasznát vették az üveggyártásban is, vagy például vízlágyításban.
Néhány évtizede a Kondor-tó még halászoknak és pákászoknak biztosított megélhetést, az egykori part mentén még mindig áll egy halászkunyhó. A térségben rövid idő alatt hat métert csökkent a talajvíz, ezért a meder ma már száraz, a homokhátságon pedig a faültetés sem segít. A kutatások szerint a faültetvények többletpárologtató hatása is hozzájárult a talajvízszint csökkenéséhez, és ezáltal a szárazodáshoz.
Az esetleges áradások miatt a Kondor-tóhoz még egy leeresztő zsilipet is építettek, de ezt már sosem kellett használni. A klímaváltozásnak pedig sokkal kevésbé látványos jelei is vannak, mint egy tó kiszáradása. A térség egyik jellemző élőhelye, a buckaközi lápvidék szinte teljesen eltűnt az élővilágával együtt.
A tó hossza körülbelül 3-4, szélessége pedig 1-1,5 km, vízmélysége pedig 1m körüli (csapadékosabb időszakokban) volt. Kedvelt állomása a madaraink vonulásának. A tó partjára épült egy mára már védett épületnek számító tanya, a Halász-tanya.
A Kondor-tó egy 1778-as térképen is már szerepel. Eszerint a régi neve Kender-szék lehetett.
A részleteket 
Hozzászólok