Az éghajlatváltozás okai között a természetes külső tényezők mindig is szerepet játszottak, azonban a kutatók úgy vélik, hogy ezek hatása másodlagossá válik.
a. Naptevékenység. A Nap sugárzásának időbeli ingadozása, ami a látható sugárzás tartományában évtizedes időskálán 0,1%-os nagyságrendű. Vizsgálatok igazolták a napsugárzás intenzitásának változását.
b. A napállandó változása, ingadozása. (A napállandó a Nap-Föld egymáshoz viszonyított átlagos helyzete esetén a légkörön kívül a sugárzásra merőleges felületegységen időegység alatt átáramló sugárzási energia.) Az ingadozások valamelyest emelkedő tendenciájúak. Ha ez a hipotézis igaz, akkor ez részben magyarázza századunk első felének pár tized fokos melegedését (amit eddig inkább az üvegházgázoknak tulajdonítottak), másrészt néhány tized fokos hűtő hatást fejthet ki az elkövetkező évtizedekben.
c. Vulkánkitörések. A vulkáni tevékenységgel kén-dioxid és más, főleg szilárd alkotórészek kerülnek a levegőbe, ezért 1-3 évre jelentősen csökken a légkör átlátszósága, amit tovább csökkent a kitörést követő hónapokban a vulkáni hamu is. A vulkáni hamu néhány hét alatt kiülepedik a légkörből, de a kén-dioxid a sztratoszférában kisméretű kénsav-cseppekké alakulva néhány évvel a kitörés utánig a sztratoszférában marad. A vulkánkitörések következtében a felszínre érkező rövidhullámú sugárzás gyengül. A sugárzási hatások eredményeként a felszín közelében csökken, a sztratoszférában (kb. 20 km magasságban) viszont emelkedik a hőmérséklet.
A régebbi vulkánkitörések hatásait utólagosan nehéz rekonstruálni, az újabb kitörések következményeinek tanulmányozása folyamatos. A Mt. Pinatubo 1991. júniusi kitörése például a vártnál kisebb, csupán 0,2°C-kal csökkent bolygónk átlaghőmérséklete (nagy kép). Amikor a vulkáni aktivitás gyengül, akkor néhány tized fokkal magasabb az átlaghőmérséklet. A vulkánosság tehát hosszabb idő átlagában kevéssé képes befolyásolni az éghajlat alakulását.

Forrás: https://www.met.hu
Hozzászólok