A folyó halászata jelentős, továbbá a Mekong szállítja el a térség üledékét, amit aztán lerakva javítja a talaj termékenységét a gazdák nagy örömére. A sok üledék miatt sárgásbarna a folyó vize, azonban az elmúlt néhány hónapban az üledékterhelés csökkent, és az alsó Mekong vize szokatlanul akvamarin színűvé vált.
A színváltozásról először Észak-Thaiföldön számoltak be 2019 novemberében, és azóta ez a változás észlelhető a Mekong alsó szakaszán is. A fenti képek a laoszi Huay Xai város közelében kanyargó folyóról készültek. A bal oldali kép a sok üledéket szállító folyóról készült 2015. január 27-én, a jobb oldali felvétel mutatja a megváltozott színű folyót 2020. január 25-án. Az alábbi képek készítése között csak két év telt el.
A szakemberek szerint a színváltozás oka, hogy a folyónak rendkívül alacsony a vízállása, a víz lassan folyik és kevés üledéket szállít. (Egyesek szerint az utóbbi 60 év legalacsonyabb vízszintjére, más becslések szerint a század legalacsonyabb szintjére csökkent a folyó vízszintje.) A sekélyebb és tisztább víz serkentette az algák elszaporodását. A folyó lassúbb áramlása kevésbé zavarja az algák növekedését, több napfény juthat át a vízen, lehetővé téve mikroszkopikus algák elszaporodását a homokos meder alján. Helyi híroldalak arról számoltak be, hogy a túlságosan elszaporodott algák eltömítik a halászhálókat és megnehezíti a halászatot.
Az aszály és a vízerőművek felelősek
Az alacsony vízszintet valószínűleg az aszály és a folyóra épített vízerőművek gátjainak együttes hatása okozza. Az elmúlt néhány hónapban Mekongnak ezen a szakaszán nagyon kevés eső hullott, mintegy 20-30 százalékkal kevesebb, mint normál körülmények idején, december és február között. Ezen kívül a folyóra épített új gátak megváltoztatják a folyó természetes áramlását is.
Kambodzsa, Vietnám és Thaiföld gazdasági fejlődése miatt a régió villamosenergia-igénye továbbra is gyorsan növekszik.
Ázsia-szerte az országok több tucat új széntüzelésű erőművet építenek, hogy kielégítsék a növekvő energiaigényt, ugyanakkor aggodalmat kelt a szén szélesebb körű felhasználása az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása miatt. Bár a vízerőművek tisztább alternatívái a szénnek, azok szintén veszélyeztetik a környezetet.
A folyó alacsonyabb vízszintje miatt a folyó deltájában a sós vízszintje emelkedhet, veszélyeztetve a mezőgazdaságot. A gazdák költségei növekednek, mert a talajvíz szivattyúzására kell költeniük. Úgy tűnik, hogy ez már megtörtént, Laoszban a folyónak ez a szakasza inkább óceánkék, mint a szokásos, üledékekben gazdag sárgásbarna. Egyes területeken a sós víz 90 km-re is behatolt a szárazföldre, 20-30 km-nél távolabb az előző évekhez képest.
Mintegy 500 000 hektár területet veszélyeztet a szárazföldön a part menti területeken a tengervíz beáramlása. A tengervíz elsősorban a csatornákon keresztül hatol be a száraz évszakban, amikor a kevés csapadék miatt alacsony a folyó vízszintje (január-május). A sós víz ezután bejut a talajvízbe és a sósabbá váló talajban elpusztul a termés.
Az aggodalmak ellenére Vietnám támogatja és finanszírozza egy 1410 megawattos vízerőmű megépítését a világörökség egyik helyszínén, a laoszi Luangprabangban.
Vietnámból azonban már érkeztek hírek az úgynevezett „környezeti- vagy klíma-menekültekről”, akik elmenekülnek a romló környezeti körülmények elől.
Forrás: http://www.mekongcommons.org/salinity-intrudes-mekong-delta-farmers-lose-yields-income; https://earthobservatory.nasa.gov/images/146209/mekong-turns-from-brown-to-blue-green; https://www.economist.com/graphic-detail/2019/08/07/why-are-water-levels-of-the-mekong-at-a-100-year-low
A részleteket 
Hozzászólok