Két évtized alatt a mérnökök a sekély tó nagy részét – Japán legalacsonyabb pontját – rizsföldekké alakították át: leszivattyúzták a vizet, a tó fenekén felhalmozódott iszapot eltávolították új talajt létrehozva.
A mérnökök ovális alakban gátat építettek az új földterület körül, hogy megvédjék azt az áradástól, és egy dagálykaput telepítettek a tó délnyugati részébe, ami megakadályozza a Japán-tenger sós vízének beáramlását. Az dagálykapun kívül a hidrológusok egy sor vízelvezető csatornát és szivattyúállomást használnak a tó vízszintjének és sótartalmának szabályozására. A tó vizét – amelyet több édesvízi patak táplál – öntözésre, ivóvíz nyerésére és halászatra használják.
A tó mellett (Ogata nevű település) az 1960-as években 500 gazdálkodó család telepedett le, Japán különböző területeiről érkeztek ide. Minden család tízszer nagyobb parcellát kapott, mint az országos átlag. „Az ötlet az volt, hogy megmutassa, hogy Japán csökkenteni tudja a költségeket ahhoz, hogy a mezőgazdasága versenyképessé váljon” – jegyezte meg a Los Angeles Times az Ogatáról szóló beszámolójában.
Valójában ezek a rizsgazdaságok Japánban a legtermékenyebbekké váltak. A felesleges tápanyagok Hachiro-tóba történő bejutása azonban rendszeresen káros algavirágzást okoz.
(A műhold képet 2014. szeptember 27-én készítette a Landsat 8.)
https://earthobservatory.nasa.gov/images/145924/rice-bowl-from-a-reclaimed-lake
A részleteket 
Hozzászólok