Érdemes-e a már kihalt állatokat „visszahozni” az életbe, azaz megmaradt sejtekből, sejtdarabkákból klónozni?
A történet ismerős a Jurrasic Park c. filmből is, amikor tudósok klónozott dinoszauruszokat hoztak létre a Nublar szigeten, nem messze Costa Ricától.
Ha a tudósok néhány gyakorlati kérdést megválaszolnak és etikailag is megvitatják, akkor nem állunk távol ettől a tudományos eredménytől.
Néhány „újraéleszthető” állat:
– Tasman farkas: az erszényes állatot a 19. században kíméletlenül vadászták, 1933-ban kihalt (a filmen az utolsó példány látható).
– Gyomorköltő békafélék: Ausztrália esőerdőkkel borított hegyvidékén élt (Rheobatrachus silus), amelynek nősténye, érdekes módon 40 nap alatt a saját tápcsatornájában hordta ki a petéit. Ezalatt, az anyaállat emésztőnedvei nem ártottak a fejlődő ebihalaknak. Ha a kutatóknak sikerült volna kideríteni ezt a rejtélyt, talán újabb eljárás születne a gyomorsavtúltengés okozta gyomorfekélynek a leküzdésére. Csakhogy, mielőtt a kutatók elkezdték volna tanulmányozni ezt a békafajt, a Rheobatrachus silus 1981-ben eltűnt, meglehet kihalt; valószínűleg az élőhelyén folytatott fakitermelés miatt. Egy másik, ugyanebbe a nemzetségbe tartozó faj 1984-ben pusztult ki.
– Karolinai papagáj: Az Amerikai Egyesült Államok keleti részén élt. A 19. században, még gyakorinak számított. A természetben az utolsó példányokat 1904-ben Floridában gyűjtötték, bár nem megerősített megfigyelések még 1930-as években is voltak. Az utolsó fogságban tartott madár a Cincinnati Állatkertben pusztult el 1918-ban. A gyümölcsösökben tett károk miatti üldözés és az élőhelyének pusztulása okozta a kihalását.
(Forrás: http://www.livescience.com/27930-images-deextinction-species.html, Wikipedia, Youtube)
FM
A részleteket 
Hozzászólok