Színes mozaikok a nagyvilágból Tudomány

Érdekességek az 50 évvel ezelőtti első holdutazásról

A Holdra elsőként lépő űrhajós, Neil Armstrong, a által készített fotón Buzz Aldrin látható (fotó: Wikipedia)
Ebben az írásunkban néhány érdekességet gyűjtöttünk össze - a teljesség igénye nélkül - az Apollo-11 holdutazásáról.

A leszállóhely kijelölése

Az Apollo 11 pontos leszállási helyét a Hold térképek Statio Tranquillitatis „Nyugalom Bázis” önálló néven jelölik.

A landolási pontot a Lunar Orbiter szondák fotói alapján határozták meg. A leszállóhelyet kijelölő bizottság választási kritériumai voltak:

  • a leszállóhely a lehető legsimább síkságon legyen (ne legyenek kráterek és nagyobb kövek rajta, a lejtése 2°-nál ne legyen nagyobb);
  • a leszállás útvonalában ne legyen nagyobb domb, hegy, szakadék, vagy mélyebb kráter, amely a leszállóradar számára hamis magassági adatokat jelezne;
  • a lehető legkevesebb üzemanyag felhasználásával érjék el;
  • ha késne a földi start, akkor is elérhető legyen;
  • a szabad visszatérés pályáján közlekedő űrhajó hatósugarába essen.

A szempontok alapján a holdi egyenlítő mentén egy 10° – délre is 5°, északra is 5° – széles sávot jelöltek ki a Hold látható oldalán a rádiókapcsolat biztosítása miatt.

A tervezett leszállóhely, a képen kaliforniai nagyvárosokat is feltüntettek a szemléletesség kedvéért (forrás: NASA)

Eagle

A rádió hívójeleket – a parancsnoki űrhajó és a holdkomp nevével azonosak – hagyományosan a legénységnek kell meghatározni. A gyakorlások során az Armstrongék a Jégkása és a Szénakazal neveket választották, később azonban a parancsnoki űrhajónak a Columbia nevet, a holdkompnak az Eagle nevet adták (az USA a címerállata a fehérfejű rétisas = Eagle).


Az embléma

Az űrhajósoknak kellett a legénységi emblémát is megtervezni. Ez volt az Apollo-program legegyszerűbb logója (egy fehérfejű rétisas száll le a kráteres felszínű Holdon, karmai között – a béke jeleként – olajággal, háttérben a Földdel és az Apollo–11 felirattal).

Az űrhajósoknak kellett a legénységi emblémát is megtervezni. Ez volt az Apollo-program legegyszerűbb logója (egy fehérfejű rétisas száll le a kráteres felszínű Holdon, karmai között – a béke jeleként – olajággal, háttérben a Földdel és az Apollo–11 felirattal).


A holdkomp életre kel

A leszállást végző parancsnok (Armstrong) és holdkomppilóta (Aldrin) a 10. keringés során mászott át a holdkompba és az üzembe helyezte azt. A műveletek része volt az egy óráig tartó beöltözés is, amely önmagában egy óráig tartott, innentől kezdve az űrhajósoknak szkafanderben kellett lenniük másfél napig.


A leszállás első lépései

A leszállás a 13. keringésben kezdődött – a Hold mögött, rádiótakarásban –, ekkor leválasztották a holdkompot a parancsnoki űrhajóról. Ekkor pillantották meg először a leszállóhelyet. A 14. keringésben fékeztek, csökkent a repülési magasság 15 000 méterre.

12 000 méter magasságban érzékelte a radar először a holdfelszínt. Ekkor hibát jelzett a műszer, a földi irányításnak pár másodperc alatt dönteni kellett, hogy megszakítsák-e a küldetést. Egyik mérnök szerint a hiba ellenére biztonságosan folytatható volt a leszállás. 3000 méter magasan megismétlődött ugyanez a probléma, azonban a földi irányítás ekkor is engedélyt adott arra, hogy folytathatják a leszállást.


A leszállás bonyodalmai

300 méter magasságban jól látható volt a leszállópont és környéke, ami Armstrongot kemény elhatározásra késztette, ugyanis a tervezett leszállóponton hatalmas, autó nagyságú sziklák és nagy kráterek voltak, a biztos felborulással fenyegettek. A parancsnok gyorsan áttért kézi vezérlésre, hogy elkerüljék a sziklás leszállópontot.

Aldrin a műszerfalon látható adatok hangos bemondásával segítette Armstrongot, mert nem tudta egyszerre a műszereket és a kinti tájat is figyelni. A műszer jelezte, hogy 60 másodperc repülésre elegendő üzemanyag maradt. Armstrong folytatta a kézi vezérléssel történő süllyedést, de még mindig magasan volt és még mindig volt oldalirányú sodródás is, amelyet meg kellett állítani. Az üzemanyag 30 másodpercnyi mennyiségre fogyásánál újabb figyelmeztetés gyulladt a műszerfalon. Végül elkormányozta a holdkompot a sziklamezőtől egy simább terület felé. Aztán rövid idő múlva rádióüzenet érkezett Neil Armstrongtól:

„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.”

A leszállás 1969. július 20-án 20:17-kor (UTC) történt meg.


„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” -az első holdséta

A műveleti terv szerint egy 8 órás pihenőidő következett volna, ám Armstrong és Aldrin felvetette, hogy elég fittnek érzik magukat, felesleges lenne pihenni, inkább engedélyezze az irányítás a holdsétát rögtön, a tervezettnél előbb. Az irányítás rövid gondolkodás után engedélyt adott. Az űrhajósok nekiláthattak a holdséta előkészítésének, ami nagyjából 2,5–3 órás tevékenység volt. Visszavették a leszállás után levett sisakjukat, illetve az üvegbúra formájú sisak tetejére rácsatolták az ún. felső sisakot, a nagy, aranyozott ellenzőt tartalmazó fehér fémgömböt, amelyet csak kinn a felszínen alkalmaztak. Aztán magukra öltötték a hátizsákjaikat, átcsatlakoztatták a holdkomp forrásairól a hátizsákra az oxigén, hűtővíz és áram csatlakozóit, nyomástesztet végeztek. Végül elkezdték csökkenteni a kabinnyomást. Az oxigén csak lassan távozott a kabinból. Közel 40 perc telt el, amikor a nyomás csökkenése megállt az eredeti nyomás nagyjából tizedén, ami az ajtót még mindig szorosan a helyén tartotta. Ekkor Aldrin óvatosan elfeszítette a kabinajtó egyik sarkát és a résen át kiillant a maradék oxigén. A leszállástól 6 óra telt el az ajtó kinyitásáig, a holdséta 1969. július 21-én 2:51-kor (UTC) kezdődött.

Aztán a parancsnok lelépett a Hold felszínére 1969. július 21-én 2:56 órakor (UTC). Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata:

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

(„That’s one small step for [a] man, one giant leap for mankind.”)

„That’s one small step for [a] man, one giant leap for mankind.”

Armstrong sokak szerint elrontotta a történelmi mondatot, mivel a felvételen úgy hangzik, hogy egy lényeges értelmezési szerepet betöltő határozatlan névelő kimaradt. Az eredeti mondat az lett volna, hogy „That’s one small step for a man; one giant leap for mankind” – tehát a kifejezés első felében „egy” ember kis lépéséről lett volna szó. Az „a”, vagyis az angol nyelvben használatos határozatlan névelő azonban nem hallatszik a korabeli hangfelvételen, és ez kissé összekuszálja a mondat értelmét, mivel a „man” szó névelő nélkül az angolban gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mint a mondat második felében használt „mankind”, vagyis emberiség. (forrás: mult-kor.hu)

Aldrin egy rövid, de Armstrongéhoz hasonlóan híressé lett mondattal foglalta össze érzéseit:

„Varázslatos sivárság.”

Aldrin kilép a holdkompból (forrás: NASA)
A Hold felszínének egy részlete (forrás: NASA)

Kitűzik az amerikai zászlót

A Hold felszínén Buzz Aldrin először a napszélösszetétel-mérő fóliát állított fel. Ekkor is és Armstrong korábbi mintavételeinél is az derült ki, hogy a felső 5–10 cm-es regolitréteg alatt kemény kőzetréteg kezdődik, nagyon megnehezítve bárminek a földbe szúrását.

Majd az amerikai zászlót tűzték ki – szintén nagy erőfeszítés kellett hozzá – a holdkomptól 12 méterre. Elhelyeztek néhány emléktárgyat is a holdfelszínen: egy kis fehér tasakban egy szilícium korongon miniatűr betűkkel 73 állam üzenetét, a béke jelképeként egy aranyozott olajágat, az Apollo–1 és az Apollo–11 expedíciós emblémáit és néhány érmét.

A műszerek, háttérben a holdkomp, tőle balra az amerikai zászló (forrás: NASA)
A Holdon hagyott egyik emléktárgy (forrás: NASA)

Kőzetmintát gyűjtöttek

A 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett két űrhajós 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtött. Az expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a holdkomppal (LM) leszállt a felszínre.

Az összegyűjtött holdkőzetek egy része (forrás: NASA)

Visszatérés a Földre

A következő művelet az Apollo–11 felkészítése volt a hazaindulásra. 21 óra 40 percnyi holdfelszínen tartózkodást követően az Eagle felszálló fokozata startra készen állt. A felszállás könnyű volt, mindenféle hang, vagy láng nélkül.


Landolás a Csendes-óceánban

A Föld légkörébe sikeresen tértek vissza. Az Apollo–11 1969. július 24-én 16:50:35-kor (UTC) a Csendes-óceánban landolt a Johnston-atolltól 380 kilométerre délre, 8 nappal és 3 órával a felszállás után.

A leszállás nem a legpontosabban sikerült, a vízre éréskor az ejtőernyőkbe kapaszkodó szél felborította a kabint, így az fejjel lefelé állapodott meg az óceánban, és csak akkor fordult a talpára, amikor felfújták a kabin tetején levő ballonokat, amelyeknek pontosan az esetleg felboruló űrhajó átfordítása volt a feladata. Pár perc kellett csak, és a Hornet által küldött mentőhelikopterek már a helyszín felett voltak és a vízbe dobták a Navy Seal elitalakulatból verbuvált búvárokat. A búvárok vitték magukkal az űrhajósok számára az izolációs ruházatot, mivel a kabinajtó kinyitásának pillanatától karanténba helyezték a három holdutazót. A helikopter a fedélzetére vette Armstrongékat, közben a búvárok fertőtlenítették a kabint. A leszállást követően 40 perccel már a hajón voltak az űrhajósok, ahol Nixon elnök és Tom Paine, a NASA elnöke már várta őket.

A legénység a vízreszállás után a kiemelésre vár izolációs öltözetben a Csendes-óceánon

A 21 napos karantén

A Holdról az Apollo-programig csak nagyon kevés ismeret állt rendelkezésre, így megvolt a kockázata, hogy az új közegben valamilyen ismeretlen eredetű fertőzés éri Armstrongékat, ezért a tervek a hazatéréskor egészségügyi elszigetelést (karantént) írtak elő. Emiatt a leszálláskor egy speciális műanyag öltözetbe és maszkba kellett bújniuk a holdutazóknak, majd a hajóra lépve késedelem nélkül be kellett szállniuk egy lakókonténerbe, melyet rájuk zártak. A külvilág jókívánságait csak a konténer ablakain keresztül fogadhatták. A konténerrel a Hornet anyahajó Hawaiiba hajózott, ahol Pearl Harbourban átrakodták egy katonai szállítógépre, amely az anyaországba vitte a „bezárt” holdutazókat. Armstrongék csak Houstonban, egy külön erre a célra létrehozott épületben, a Lunar Receiving Laboratory-ban szállhattak ki.

A legénység a speciális karanténkonténerből hallgatja Richard Nixon szavait

Világkörüli út

A karantén alóli felmentést követően az űrhajósok útja New Yorkba vezetett, ahol egy fergeteges parádéban hajtattak végig nyitott kocsijaikban a „Hősök Kanyonján”, azaz a Broadway és a Park Avenue egy szakaszán, a Városházától az ENSZ palotáig terjedő részén, ahol az ünneplő tömeg konfettiözönnel ünnepelte a holdutazókat. Még aznap este hivatalos vacsorára került sor Los Angelesben, 44 állam kormányzója és 83 állam nagykövete és számos hollywoodi sztár részvételével, míg az Egyesült Államok legnagyobb városaiban parádékat rendeztek a holdutazók tiszteletére.

Később Richard Nixon elnök és Spiro T. Agnew alelnök a Szabadság Érdemrendet nyújtotta át a három felfedezőnek. A hazai ünneplést követően indult a „Project Giantstep”, későbbi népszerű – és nem kevésbé stílusos – nevén a „Giant Leap Tour”, egy 37 napos, 23 országot érintő Föld körüli út. Richard Nixon az elnöki különgépet adta kölcsön az űrhajósok útjához. Armstrongék útja érintette mind az öt földrészt, Magyarországhoz legközelebb Belgrádban jártak a holdutazók, viszont egyetlen akkori szocialista országban sem tettek látogatást. Az út során legalább 100 millió ember láthatta őket testközelből és huszonötezren kezet is rázhattak velük, köztük olyanok, mint II. Erzsébet angol királynő, vagy VI. Pál pápa. Az utazás utolsó állomása a Fehér Ház volt, ahol vendégként egy éjszakát is eltölthettek az utazók.


Kísérlet a csillagos májmohával

A felső sorban lévő csillagos májmoha-tenyészethez (Marchantia polymorpha) kevés holdport adtak (forrás: NASA)

Korabeli beszámoló a magyar sajtóban


Forrás: Wikipédia; NASA;

Környezettudatos vagy? Ha 1000 Ft-tal támogatod a Földrajz Magazint, akkor egy újrahasznosított Tetra Pak dobozból készült menő pénztárcát kapsz ajándékba. A részleteket itt találod. A Földrajz Magazinon már 1600 bejegyzés, cikk olvasható. 2020-ban még több érdekes és színvonalas cikket szeretnénk megjelentetni. Ehhez anyagi támogatásra van szükségünk. Kérjük, támogassa a magazin kiadóját, a Földrajzverseny Alapítványt! Köszönjük.

Környezettudatos vagy?

Ha 1000 Ft-tal támogatod a Földrajz Magazint, akkor egy újrahasznosított Tetra Pak dobozból készült menő pénztárcát kapsz ajándékba. támogatás A részleteket itt találod.

RSS Időjárás

  • Fokozatosan megszűnik a kettős fronthatás
    Már naposabb pénteknek nézünk elébe. A tegnapi borús, esős napért cserébe ma a kisalföldiek örülhetnek, oda jut a legkevesebb felhő és zápor. Sopron környékén egy kis szelet el kell viselni, ahogy a Zemplén környékén is lehetnek erős lökések. Az ország nagyobb részén sok gomolyfelhőre, és délutáni záporokra kell készülni, 20 fok körüli hőmérséklettel.