Kennedy amerikai elnök 1961. május 25-én hirdette meg a holdra szállási programot. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között kialakult űrversenyben, az amerikai Apollo-program volt az első – és mindeddig egyetlen – ilyen űrkutatási program, melynek keretében 1969 és 1972 között az Amerikai Egyesült Államok 12 űrhajóst juttatott a Hold felszínére.
Az Apollo-8 űrhajót az űrverseny miatt a tervezetthez képest korábban indították, ugyanis
az amerikaiak attól féltek, hogy a szovjetek megelőzik őket és hamarabb küldenek embert a Holdra.
A NASA elhalasztotta az Apollo-8 felbocsátása előttre tervezett holdkomp kipróbálását a Föld körüli pályán, helyette az Apollo-8 űrhajó repült el a Holdig és többször megkerülte azt.
Az Apollo-8 feladata a Saturn V rakéta és a CSM-et (Command and Service Module – Parancsnoki és műszaki egység) kipróbálása volt valós körülmények között. A NASA azt szerette volna megtudni, hogy el tudja-e juttatni a Holdhoz az űrhajót a rakéta. Arra is kíváncsiak voltak, hogy az űrhajó tud-e manőverezni a Hold közelében valamint Hold körüli pályára állni.
További feladata volt, ha sikeresen a Hold körüli pályára áll, akkor készítsen fényképeket a Hold túlsó oldaláról valamint térképezzen fel a későbbi űrhajók számára megfelelő leszállóhelyeket a Holdon.
Az Apollo-8 1968. december 21. reggelén indult útjára, amit többszázezer néző figyelt. A rakéta hamar a Föld körüli pályára gyorsította az űrhajót.
Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnoki modul pilóta és Bill Anders holdkomp pilóta volt az első három ember a történelemben, aki saját szemével pillanthatja meg a Hold túlsó oldalát.
Az odaút három napig tartott, ezalatt néhány probléma bekövetkezett:
- nem sikerült imitálni a későbbi utak egyik legfontosabb manőverét, a holdkomp és az anyaűrhajó összekapcsolódását;
- Borman parancsnok megbetegedett (a betegséget súlyosnak vélték az orvosok, azt javasolták, hogy térjen vissza hamarabb a földre az Apollo-8 hozzák haza az Apollo 8-at idő előtt);
- a tévéközvetítés során elromlott a kamera objektívje.
A problémák természetesen elhárultak. Már két napja, húsz órája és 4 perce repültek az űrhajósok, amikor az Apollo 8-at Hold körüli pályára állíthatták.
A repülési terv szerint tízszer kellett megkerülniük a Holdat, közben fényképezniük. Több, mint 600 fényképet készítettek a holdfelszínről a 110 km magas keringési pályáról.
A legkülönlegesebb fénykép akkor készült, amikor az űrhajósok az egyik keringésük során tanúi voltak, ahogy a Föld „felkelt” a Hold horizontja felett (nagy kép). A kilencedik keringés során – december 24-én – egy tévéközvetítést sugároztak az űrhajó fedélzetéről, melyben bemutathatták kb. egymilliárd tévénézőnek a holdfelszínt. A tizedik keringést követően újra beindították a főhajtóművet, hogy az űrhajó kigyorsuljon a Hold körüli keringés pályájáról.
Földfelkelte. Az űrhajó a Hold Földről nem látható oldala fölött repült, amikor a horizont mögül előbukkant a Föld. Ezt nevezték az űrhajósok földfelkeltének. Mivel a Hold keringési és forgási ideje megegyezik (ezt nevezik kötött keringésnek), ezért a holdfelszínről gyakorlatilag nem figyelhető meg földfelkelte, hiszen azt látjuk, hogy a Föld egy helyben áll a Hold egén. (Csak a libráció miatt változtatja kissé a helyét). Ebből az következik, hogy a földfelkelte jelenség csak a bolygó körül keringő űrhajóból figyelhető meg.
Forrás: urvilag.hu
A részleteket 
Hozzászólok