A Balatont az 1970-es években veszélyeztette a lebegő mikroszkópikus algák (fitoplankton) túlzott mértékű elszaporodása. Ezt nevezzük eutrofizációnak. Akkor főként a Zala folyó szállított nagy mennyiségű, az algák számára tápanyagnak számító foszfort a tóba. Nyáron rendszeresek voltak a vízvirágzások, amit a nitrogénkötő cianobaktériumok (kékalgák) okoztak.
Ezt követően elvezették a Zala vízgyűjtőjéről a parti települések szennyvizeit, foszformentesítették a szennyvizeket, kiépítették a Kis-Balaton tározórendszert és a Marcali-tározót. E beavatkozások hatására harmadára csökkent a tóba érkező foszfor mennyisége is, ennek következtében fokozatosan és jelentősen csökkent az algák mennyisége is.
A felszíni vizekbe a kommunális és ipari szennyvizekkel, a szerves- és műtrágyák bemosódásával bejutó növényi tápanyagok serkentik az algák szaporodását. Az algák a vízi életközösségek fontos tagjai, hiszen fotoszintetizálnak, ezáltal oxigén-molekulát juttatnak a környezetükbe.
Ezek az egysejtű lebegő élőlények a Balaton ökológiai rendszerében is nélkülözhetetlenek. Ha az algák túlzott mértékben elszaporodnak, akkor nem csak az ember vízhasználatát korlátozzák vagy teszik kellemetlenné.
Az algák túlszaporodása miatt csak kevés fény jut a vízbe, ekkor kevesebb fényhez jutnak a vízi növények, ezért azok elpusztulnak, ekkor a bomlásokhoz oxigént használnak, ami az állatok fulladásához vezet.
Az eutrofizáció megváltoztatja a tó élővilágát, a víz és az üledék kémiai és fizikai tulajdonságait is. Tehát ez a folyamat nem csak a fürdőzők számára okoz kellemetlenséget.
Az eutrofizáció egy törvényszerűen összefonódó komplex folyamat.
A leírtak alapján érthető, hogy fontos a felszíni vizek algamennyiségének és az elszaporodott algafajnak az ismerete, hiszen így érhető tetten az eutrofizáció folyamata.
A Balaton nemcsak üdülésre és fürdőzésre szolgál, hanem fontos ivóvízbázis is, partjain több ivóvízkivételi mű üzemel. A méregtermelő kékalgák tömeges elszaporodása az 1980-as években súlyos veszélyt jelentett az ivóvíztermelés biztonságára és a fürdőéletre. Az 1960-as években a Zalában az ortofoszfát-foszfor koncentrációja alacsony, kevesebb mint 100 µg/l volt, amely érték a nyolcvanas évek közepére 1000 µg/l fölé emelkedett.
A Balaton nyugati részén tömegesen megjelentek a kékalgák a vízfelszínen
Az elmúlt napokban sok bejelentés érkezett többi között Alsóbélatelep, Fonyód, Balatonmáriafürdő, Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Balatonfenyves, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonboglár térségéből a tihanyi intézethez arról, hogy szabad szemmel jól látható algavirágzást észleltek a partok mentén.
A BLI közleménye szerint a kutatók keddi mérései alapján ez a jelenség a Keszthelyi-medencében a Balaton közepén is megfigyelhető volt. Még nincs nagy algatömeg jelen a vízben, de az algák mennyisége a tó nyugati területein erőteljes növekedésnek indult.
Annak ellenére, hogy a teljes vízoszlopot nézve az algamennyiség még nem kifogásolható, a kékalgák mennyisége helyenként és időszakosan meghaladta az egészségügyi határértéket, ami 50 mikrogramm/liter klorofill-A. Hozzátették, hogy a Keszthelyi-medence közepén vízfelszínen 70 mikrogramm/liter klorofillkoncentrációt is mértek, valamint a toxintermelésre is képes cianobaktériumok egyeduralmát tapasztalták a vízmintában. Vélhetően a partközelben látható algásodások esetében is hasonló eredményre jutott volna a vízfelszíni vizsgálat
Kedden Balatonfűzfőtől Keszthelyig végigvizsgálták a Balaton vizét. A tapasztaltak szerint az algásodás mértéke a két hete végzett utolsó mérés óta megduplázódott, a nyugati medencére jellemző, a keleti medencében számottevően kisebb.
A kékalga toxinja fürdőzőknél allergiás bőrreakciót, kiütést, szemirritációt okozhat, ami elkerülhető a fürdőzés utáni zuhanyzással. Ha kisgyermekek ebből a vízből nyelnek, a szervezetükbe jutó toxin hasmenést okozhat. Ezért célszerű lenne legalább hetente ellenőrizni a strandok vízminőségét.
A vízminták toxintartalmát az országban csak egy helyen, Debrecenben tudják mérni, drága vizsgálatról van szó, így erről a BLI-nek pillanatnyilag nincs adata. A közlemény szerint a Balatonból történő ivóvízkivételben egyelőre nem jelent kockázatot az algásodás, mivel az a meder aljáról történik, a kékalga jelenléte pedig a vízfelszínre jellemző.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) hétfőn közölte, hogy megkezdték a kotrást a Balaton nyugati medencéjében a víz megnövekedett klorofill-A-tartalma és az algamennyiség miatt.
A mostani vízvirágzás pontos okairól nincs még információnk. A „vízvirágzás” kialakulását előre megjósolni nem lehet, mivel az algásodás megjelenésre jelentős hatással van az időjárás is.
Forrás: https://www.okologia.mta.hu/Balaton_es_algak
A részleteket 
Hozzászólok