„Vándor ki szomjadat oltod forrásom vizével vigyázz reám!”1

Barátaimmal vagy a kutyámmal, de olyan is előfordul, hogy egymagam nekivágok a Bükknek.  Ilyenkor elszakadok a város nyüzsgésétől, zajától. Lassú tempóban kerekezünk és így van időm gyönyörködni a tájban.

Az út mentén gyakran találkozhatunk olyan barlangi mészkő üregekkel, melyekbe még Panda kutyám se fér be, ám némelyik belsejébe akár egy lakóházat is lehetne építeni. Ezeket a hegy belsejében lévő kisebb nagyobb barlangokat, üregeket az évszázadok során a víz megdöbbentően nagy ereje alakította mai formájukra. Ilyenkor tél végén hóvirág és ibolya mezők vonzzák magukra az utazó figyelmét. A hegyoldalakból kristálytiszta bővizű források törnek elő. A Bükk-fennsík felé vezető úton szikla szirtek között visz az út. A fennsíkot bejárva változatos formájú és szépségű töbröket, víznyelőket, uvalákat láthatunk. Ezek a képződmények is mind arról tanúskodnak, hogy a lábunk alatt egy nehezen kiismerhető karszt-rendszer rejtőzködik. A kialakult töbrök, víznyelők teszik lehetővé annak a különlegesen sokszínű élővilágnak a fennmaradását mely a fennsíkot jellemzi2.

Sajnos az út során nem csak a természet alkotta csodákkal szembesülök! Egyre több helyen az emberi, urbanizált környezet pusztító kavalkádja is betört az erdőbe. A patakmederbe dobált kommunális szemét, illetve használt gumiabroncs sem egyedi. Egyes helyek illegális hulladéklerakóként működnek, törmelékek műanyag flakonok töltik fel a természetes mélyedéseket. Ezeknek a szennyezéseknek „nemcsak” a helyi élővilág látja kárát! A Bükk egyediségét biztosító karszt rendszerben található víz minősége is gyakran sérül e hatások miatt. Mint mindenki előtt jól ismert, a víz a legjobb oldószer. A területre leeső csapadék és annak oldószer hatása miatt nagyon veszélyes folyamatok is kialakulhatnak. A szennyező anyag a vízben oldódik és így már a szennyezett vízként folytatja útját. A talajba szivárgást vagy a víznyelőbe történő bejutást követően már a szemünk előtt rejtett karszt rendszert szennyezi. Könnyen előfordulhat, hogy a szennyezett víz valamelyik szomjat oltó turistaforrásnál kerül a napvilágra, veszélyeztetve a forrásból fogyasztó gyanútlan túrázót.

Más és más szennyező anyag más és más veszélyeket hordoz. Például a felelőtlenül, nem megfelelő műszaki védelemmel tárolt nagy mennyiségű állati trágya karsztrendszerbe történő bekerülése bakteriális szennyezéshez vezethet a forrásoknál, ami egészségkárosodást pl. hasmenést eredményezhet az emberi szervezetekben.

Persze előfordulhatnak olyan szennyezők, melyek „csak” a források ízét vagy színét rontanák el. Minden esetre egy egyszerű esztétikai tájsebtől sokkal veszélyesebbek lehetnek ezek a hulladékok.

Különösen azért lehet érdekes ez a kérdés, mert szülőhelyem ivóvízellátó társasága a napokban múlt 100 éve, hogy megkezdte a vezetékes ivóvíz biztosítást a miskolciaknak a bükki forrásokból. Az elmúlt 100 évben a város vízigényének többségét a karsztforrások biztosították külön víztisztítási technológia nélkül. Az utóbbi években az a tendencia figyelhető meg, hogy egyre inkább okoz problémát nagyobb esőzés után a forrásoknál mérhető víz minősége. A biztonság megtartásának érdekében két megoldást is alkalmaz a helyi vízmű. Az egyik az, hogy ivóvíz tisztítási technológiát telepítenek a jó minőség megtartásának érdekében, a másik pedig a vízbázisvédelmi tevékenység növelése3. A vízbázis (az a területrész ahonnan az ivóvíz a kitermelési pontig eljut) védelme nem egyszerűen az erdő szisztematikus ellenőrzését jelenti (persze erre is szükség van), de egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az itt élők ez irányú ismereteinek növelésére, illetve az önkormányzatok környezettudatosságára. Nagyon fontos a felderített szennyezők azonnali elszállítása a vízbázisról, de még fontosabb az ifjak és öregek képzése, ismereteinek fejlesztése, hogy ne okozzanak véletlenül se problémát a hanyag hulladékkezelésükkel. A jövő nemzedékét már most kell tanítani, ha szebb jövőt szeretnénk!

Felhasznált irodalom
1. Lehoczky János: Vizek fohásza. http://archiv.fppti.hu/szakteruletek/kornyezeti/irasok/fohasz.html
2. www.zoldmuzeum.hu/bukk-fennsik_elovilaga
3. MIVÍZ Kft Vízbázisvédelmi összefoglaló jelentés 2012.

Fotók: Galambos Péter Zsolt (édesapám)
Felkészülésemet sok információval segítették: Horányiné Csiszár Gabriella, Vízbázisvédelmi koordinátor és Liska László, Ivóvízgazdálkodási részlegvezető
Felkészítő tanáraim: Nemes-Molnár Mária és Püspöki Péter

Készítette: Galambos Máté Péter

Balázs Győző Református Líceum
Miskolc, Győri kapu 23.