Az állandóan fagyos területektől délre – Alaszka, Kanada, Szibéria és Skandinávia északi területein – a táj csak a tavaszi hóolvadást követően kel rövid időre életre.
Az átmenet viszonylag gyors, többnyire egybeesik a napfény mennyiségének növekedése a tavaszi hóolvadás. A gyors felmelegedéskor felszabadul a folyékony víz, ekkor a táj kizöldül, az állatok visszatérnek legelni.
Az utóbbi 30 évben műholdak segítségével sikerült feltérképezni az állandóan fagyott és a felolvadt talaj határának változását.
A kutatók kimutatták, hogy a talaj az északi féltekén több, mint 7,5 nappal tovább volt felengedett állapotban 2008-ban, mint 1979-ben. A változást elsősorban a térséget is érintő felmelegedés okozta. Ez a változás megnövelte a vegetációs időszak hosszát is.
Felmerül néhány kérdés:
Hogyan befolyásolja a nagyobb területen jellemző olvadás a szén kibocsátását és annak elnyelését? Hogyan érinti az állandóan fagyott altalajt a folyamatos globális felmelegedés? Hogyan befolyásolja az olvadás a víz körforgását?
Az olvadás miatt egyre több metán szabadul fel, amely – üvegházgáz lévén – jelentősen fokozza a felmelegedést. A talaj szerkezete megváltozik, jelentősek lesznek a különböző talajkúszások.
A részleteket 
Hozzászólok