A Csád-tó állattenyésztést, halászatot, öntözést és egyéb gazdasági tevékenységet tart el. De az elmúlt fél évszázadban az egykor nagy kiterjedésű tó elvesztette a legtöbb vizét, és vízfelülete most már kevesebb, mint egy tizede az 1960-as évekhez képest.
A tudósok aggodalmukat fejezik ki az édesvíz drámai elvesztéséért, amely több mint 30 millió embert sodort veszélybe. A Csád-medence a Száhel-övben található, ami a Szaharát választja el az egyenlítői Afrika nedves szavannáitól. A több mint 2,4 millió négyzetkilométernyi medencét hegyvidéki területek határolják.
A tó vízszintjét nagyrészt a beáramló folyók táplálják: Chari, és időszakosan a Komodugu Yobe. A csapadék a kisebb mellékfolyókon és a felszín alatti vizeken jut a tóba.
A tavat tápláló víz mennyisége a nyugat-afrikai monszunhoz kötődő esőzések eltolódásának hatására ingadozik, és a rendszer nagyon érzékeny a szárazságra. A Száhel-övben a legtöbb csapadék júliusban és szeptemberben esik. A száraz évszak november és március között alakul ki. A Csád-tó vízszintjeinek rendkívüli ingadozása nem újdonság. A tó területén évezredek óta nedves és száraz időszakok váltakoznak. A hamis színezésű képek összehasonlításával jól látható a változás 1973 és 2017 között. A növényzetet a piros, a vizet kék és szürke szín jelöli (címlapképek).
Az 1970-es években aszályok sújtották az A Száhel-övet, a víz eltűnt az északi medencéből. Azóta a víz mennyisége az évjárattól és a szezontól függően nő vagy csökken a tó északi nyúlványában. A két nyúlvány azonban soha nem csatlakozik egymáshoz.
A részleteket 
Hozzászólok