Az automata hőmérő érzékelője kerülhet hőt sugárzó tárgyaktól távol, árnyékolt, szellőző, fehér, fa hőmérőházba, vagy árnyékolóba, amit a talajtól 2 m-re helyeznek el. Az automata állomások hőmérséklet érzékelőit évente cserélik és kalibrálják. Erre azért van szükség, mert ilyen módon hasonlíthatók össze a világ bármely pontján végzett mérések.
A konyhaablakba kihelyezett hőmérők hiába vannak árnyékban, közel vannak a ház falához, amely nyáron jelentős hőt sugároz ki, ezáltal azt mérjük meg, hogy milyen meleg a levegő egy hősugárzó felülettől néhány centiméterre. A köztéri hőmérőket pedig valójában szinte direkt éri a napsugárzás, sőt, sokszor közvetlenül egy fekete fém felület felett helyezkednek el. Így ilyenkor nem a levegő, sokkal inkább a hőmérő szenzor (ami fém) hőmérsékletét mérik, vagy azt, hogy egy napra kihelyezett, fekete fém tárgyhoz közel hány fok van. Így nem meglepőek a sokszor extrém értékek, amik a nagy kijelzőn megjelennek.
Valójában egyik sem hibás, illetve mind jó valamire. A hivatalos meteorológiai mérések elengedhetetlenek az összehasonlíthatóság, illetve a számítógépes modellek futtatása szempontjából. Az ablakba kihelyezett hőmérő is fontos lehet a reggeli ruhaválasztáskor. A köztéri hőmérők pedig sokszor sokkal közelebb állnak hőérzetünkhöz, mint az említett léghőmérséklet.
De ha az utóbbi közelebb áll az emberek által érzetthez, akkor miért nem azt jelzik előre? Ez az érték jóval több mindentől függ, mint a hőmérséklet: számít a szél, a felhőzet, a levegő nedvességtartalma, az egyén öltözete, vagy az utcai hőmérő esetén a fém felület fizikai tulajdonságai, a napsugárzás beesési szöge stb. Látszik, hogy ebben az egyenletben a léghőmérséklet csak egy változó a sok közül, mégpedig azért, mert az a levegő egyik alapvető fizikai tulajdonsága, és jóval kevesebb tényezőtől függ, mint az a hőmérséklet, amit bőrünkön érzünk.
Forrás: https://www.met.hu/ismeret-tar/meteorologiai_hirek/index.php?id=2595
A részleteket 
Hozzászólok