A mérsékelt övezeti ciklonok, tájfunok, hurrikánok, tornádók: mindegyik forgó mozgást végző légköri képződmény, amelyekben a szél és a csapadék súlyos pusztításokat okozhat.
A mérsékelt övezeti ciklonok erősen eltérő tulajdonságú (hideg-meleg) légtömegeket határoló felület, a front hullámzásából alakulnak ki. Átmérőjük a legnagyobb a három képződmény közül: 1000–5000 km. Frontok vannak bennük.
A trópusi ciklonok mindig a meleg tengerek felett keletkeznek. Nincsenek bennük frontok. Átmérőjük 400–500 km. A Csendes-óceánon hurrikánnak, az Indiai-óceánon tájfunnak nevezik azokat.
A tornádók helyi jelenségek, a zivatarfelhő forgó mozgása következtében a felhőből a talajig lenyúló képződmények. Élettartamuk rövid, néhány perc. Átmérőjük pár métertől pár kilométerig terjed. Általában szárazföld fölött alakulnak ki. Az élőlényeket és tárgyakat a tornádó leginkább oldalirányban hajítja el, az elég ritka jelenség, amikor a légörvény a magasba emeli ezeket.
A tornado az angolból elterjedt nemzetközi szó, amelynek végső eredete vitatott: a források egy része szerint a spanyol tronada ’(menny)dörgés’ szó angol átvétele, amely a tronar ’(menny)dörög’ ige nőnemű befejezett melléknévi igeneve, ez pedig az azonos jelentésű latin TONARE „hangutánzósított” módosulata. Mások szerint a régi spanyol tornar (< latin TORNARE) igéből származik, melynek jelentése ’forog, (meg)fordul’ – ma már nem használják. (Wikipédia)
A részleteket 
Hozzászólok