Az égitest mintegy ötszáz méter átmérőjű, körülbelül kétszer akkora, mint a Gellért-hegy. Az Apollo-típusú kisbolygók közé tartozik, ami azt jelenti, hogy pályája a Föld-pálya közelében húzódik és bizonyos időszakonként megközelíti a Földet.
Ezek az égitestek a Naprendszer kezdetéről itt maradt törmelékeknek tekinthetők, abból a por-és gázfelhőből hordoznak információt, amelyből kialakult a Föld, a Hold és a bolygók a Merkurtól a Neptunuszig. Anyagi összetételének tanulmányozásával azt lehet kideríteni, hogy miből jött létre a Naprendszer.
A Bennu mozgását nemcsak a gravitáció irányítja, hanem az úgynevezett Jarkovszkij-hatás is, amelynek lényege, hogy mivel az égitest egy irányból, a Napból kapja megvilágítását, ezért egyrészt egyenetlenül melegszik fel, másrészt a kapott hőt kisugározva kis mértékben módosítja saját pályáját.
Ahhoz, hogy meg tudják mondani, 120 év múlva becsapódik-e az aszteroida, helyszíni méréseket kell végezni, nagyon pontosan ismerni kell az égitest alakját és ki kell számolni ezt az erőhatást is.
Az aszteroida aktualitását nem a becsapódással való „riogatás” adja, hanem az, hogy a NASA a jövő hónapban elindít egy többéves projektet, amelynek keretében az Osiris Rex elnevezésű űrszonda megérkezik a Bennuhoz 2018-2019 fordulóján, leszáll a felszínére, másfél-két kilogrammnyi mintát összegyűjt és 2023-ban visszatér a Földre. A Bennu pályája néhány évente a Föld közelében húzódik, ezért ezekben az időszakokban viszonylag kis energia-befektetéssel megközelíthető az égitest.
A részleteket 
Hozzászólok