A csillagászoknak olyan galaxisról sikerült képet készíteniük, amely az ősrobbanás után mindössze 500 millió évvel létezett már. A felvételt a gravitációs lencse nevű természetes jelenség felnagyította, így korábban nem látott részletességű képet kaptak a tudósok. Az ilyen űrbéli objektumok általában csak apróbb vörös pontokként jelennek meg a nagy teljesítményű teleszkópokon. A gravitációs lencse hatásának elemzéséből megállapíthatják a galaxis aktuális méretét és alakját. [creativ_pullleft colour=”red” colour_custom=”#1e73be” text=”A gravitációs lencse úgy működik, hogy a nagy tömegű kozmikus objektumok gravitációs mezeje meghajlítja a fényt, például a mögöttük lévő galaxis fényét. A gravitációs mező úgy hat, mint egy lencse: felnagyítja a mögötte lévő objektumot. Ebben az esetben egy nagy galaxishalmaz nemcsak felerősítette a jóval távolibb galaxis fényét, de képét ív alakban meg is görbítette. A lencse egy borospalack aljához hasonlóan torzítja a háttér képét.”]
A csillagászatban a távolság és a kor összefüggő jellemzők
A csillagászatban a távolság és a kor összefüggő jellemzők, a fénynek ugyanis hosszú időre van szüksége, míg megteszi az űrben ezt a hatalmas távolságot, így a kutatók most azt látják, milyen volt a galaxis több 13 milliárd évvel ezelőtt. A részletgazdag felvétel segítheti a kutatókat a galaxisok kialakulásának megismerésében. Az ősi galaxis viszonylag kicsi, tömege a Tejútrendszer mintegy százada. Ez jellemző lehet az ősrobbanás után viszonylag rövid idő alatt keletkezett galaxisokra.
A részleteket 
Hozzászólok