Bemutatták a pécsi mamut hányatott sorsú maradványait

A homokbánya fejtése során a felszín alatt kis mélységben pihenő maradványokra az ott dolgozó munkások találtak. Az elsőként előkerülő és látványos méretű bal oldali mamutagyar sajnos a túlon túl is lelkes munkások szakszerűtlen szabadító munkájának áldozatává vált. Szerencsére a hírről értesített és a helyszínre érkező központi felügyelő felismerte a lelet jelentőségét és leállíttatta a kitermelő munkát. A kutató és feltáró munkával Rihmer László bányamérnököt bízta meg. A leletmentő munka négy ütemben zajlott 1928 márciusa és 1932 szeptembere között.

Bár a mamutleletek nem ritkák hazánkban, ez a lelet mégis különlegesnek számít, mert a leletek többsége szórványlelet. Az elpusztult és annak helyén fosszilizálódott „teljes” példányok rendkívül ritkák. Az országban másodikként megtalált példány csontjainak 75%-a került elő, amely kiemelkedő arányt jelent.

Más tudománytörténeti jelentősége is van a pécsi mamutnak. Kretzoi Miklós paleontológus új fajként, mint magyar mamut (Mammontheus hungaricus) írta le a leletet. A legfontosabb megkülönböztető bélyegnek a mamutunk rövidebb lábát tartotta. A nemzetközi tudományos szakma azonban nem fogadta el az érvelést, tehát a „magyar mamut” maradt gyapjas mamut.

A rövidebb láb ellenére azért nem volt törpe ez az állat, hiszen a csontváz alapján 3 méter magas és 5 méter hosszú volt.

A példány kis kiegészítéssel alkalmas lett volna a teljes összeállított csontváz kiállítására is. Ez azonban soha nem valósult meg és pár látványos, nagyméretű csont kivételével a leletek nagy része múzeumok raktárpolcain pihen. Szerencse, hogy a csontok jelentős részét a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya őrzi.

Rihmer László szakszerű és gondos munkája ellenére a 90 éves leletek egyre rosszabb állapotban vannak, így szükség lenne egy újabb, modern eszközökkel és anyagokkal történő konzerválásra. Ennek belátható időn belüli megvalósulása azonban bizonytalan.

A kiállítás központi eleme a pécsi mamut, de ez kiegészül a feltáró bányamérnök, Granasztói Rihmer László, valamint munkájának, és a lelet helyének megismertetésével. E mellett bemutatják azt az ökológiai, természeti környezetet, amelyben ez az állat élt és ami miatt a kipusztulás sorsára jutott. Így a kiállítás tematikájának része például a jégkorszak, az ember megjelenése, vagy a globális felmelegedés.

A kiállítás 2019. március 1-től 2019. május 30-ig látogatható a JPM Természettörténeti Osztályán (Pécs, Szabadság u. 2.)

Szöveg: Kisbenedek Tibor, JPM