Kirándulás két folyó között

„A szépre vágyó itt szebbet lelne
Te mindig vágyol, mégsem jössz erre,
Hol a Tiszának, Körösnek csokra
e csöppnyi zugot ölére fogja.”
(Balogh László: Hívogató Tiszaföldvár, 1956.augusztus 17.) 1

Sokkal inkább a Mecsek lankás lejtői, a Hortobágy pusztái vagy a Bükk-fennsík mellett lévő Istállós-kő. Pedig ez a terület is képes a kíváncsi látogatók igényeit kielégíteni a különleges állat- és növénytársulásaival, termálvizű fürdőivel és gyönyörű tájaival. Én a tavaszi szünet folyamán próbáltam meg felderíteni ezeket a kincseket. A túraútvonal, amelyet bemutatok (könnyen) bejárható kerékpárral, autóval és gyalog is.

Utunk első állomása, és egyben lakóhelyem is: Tiszaföldvár. A Tiszazug északi részén, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet alsó szakaszán fekszik. A várost a 442-es főútról lehet megközelíteni. A környezetéből kiemelkedő magaslatra épült települést feltehetőleg 1467 óta lakják. Nevezetességei között említhetjük a Tiszazugi Földrajzi Múzeumot, amely hazánk első földrajzi múzeuma. Alapítója, Dr. Varga Lajos 1956-ban hozta létre. Állandó kiállításai az év bármely szakában elérhetőek. A kétnyelvű, magyar-angol tárlaton belül megtekinthető az őslénytani anyag is. A közel 300 darabból álló jégkorszaki nagygerinces őslénytani gyűjtemény országos szinten is kiemelkedő.  A 2012-ben az Év Múzeumává választott intézmény még számos programmal várja az érdeklődőket.

Következő célpontunk Mezőhék. Ez a település az 1500-as években kiterjedt tanyavilág volt, melyet Hékpusztaként említenek az írásos források. A falunév „mező” előtagja a környező pusztára utal, a „hék” a helybeliek elnevezése volt a környék kiszáradt folyómedreire, melyeket a Tisza és a Körös hozott létre. A falu játszóterén rövid pihenőt tartunk, majd innen a 6 km-re lévő Mesterszállás felé vesszük az irányt. Mesterszállás nevét 1524-ben említik először, de már jóval korábban is lakott volt. A történelem során többször elpusztult, de az itt élő emberek mindig újraépítették. Környékén 7 kunhalom található, melyek közül a legnagyobb, a Fekete halom, a település közepén áll; erre építették 1895-ben a ma is megtekinthető templomot (1. kép).

A templomhoz vezető lépcsősor előtt látható az I. és II. világháborús emlékmű, mely jól tükrözi, hogy ez a kis falu milyen rettenetes veszteségeket szenvedett el a háborúk során. Az épület megtekintése után folytatjuk utunkat a Körös irányába. Útközben 4 kisebb-nagyobb digógödör mellett haladunk el. A digózás egy korabeli talajjavító eljárás volt, mely során kibányászták a meszes altalajt és szétterítették a javításra szoruló szikes területen. A visszamaradó gödröket a népnyelv digógödröknek nevezi (2. kép).

A gödrök vizes élőhelyei otthont adnak a kecskebékának, az unkának, a vízisiklónak; a part menti nád és gyékény közt fészkel a tőkésréce. Vonulási időben találkozhatunk itt csörgő-, nyílfarkú-, fütyülő-, és barátrécével is. Továbbhaladva a harangzugi Körös-holtághoz érkezünk, amely a monda szerint onnan kapta a nevét, hogy a szomszéd falu, Öcsöd harangját itt rejtették el a fosztogató törökök elől. A közel 6 km-es holtág a Hármas-Körös szabályozása (1855-1860) során alakult ki. Jelentős a víz halállománya, ami kedvelt horgászhellyé teszi. A holtág védett növényfajai a tündérfátyol, a vízipáfrány, a rucaöröm és a sulyom (3. kép).

A part menti sekély vízben szürke gémeket, kócsagokat és bakcsókat láthatunk. A Harangzugot elhagyva a Körös ártérbe megyünk, amely a Körös-Maros Nemzeti Park területe.

Áthaladva a puhafás fűz- és nyár erdőn, gyönyörű ártéri kaszáló rétre érkezünk. A háborítatlan folyóparton hatalmas kiszáradt fát láthatunk, amely egyszerre ad otthont számtalan rovarnak, és táplálékot a fakopácsoknak.

A rét növényei közül megtalálható itt a színeváltó- és a magyar kutyatej, valamint a gyógynövényként is ismert fekete nadálytő.

A folyópartot csendben megközelítve találkozhatunk a szigorúan védett vidrával. Az itt élő kis kócsag, feketególya, üstökös gém, fülesbagoly és réti fülesbagoly kiemelt természeti érték. Az ártérben búvóhelyet és táplálékot talál az őz, a vadmacska, a vaddisznó; és újabban megjelent az aranysakál is.
Útközben megállunk a szépen felújított, ma is működő régi szivattyúház mellett, amely a környék belvizét juttatja vissza a folyóba. A gátról a közeli lejárón letérve visszakerékpározunk Mesterszállásra, majd Mezőhék érintésével Martfű felé vesszük az irányt. A visszafelé vezető úton újra átkeltünk a Nagykunsági-főcsatornán. A csatornát az 1970-es években azért építették, hogy a Nagykunság legaszályosabb részét öntözhetővé tegyék. A lassan folyó vízben az alföldi folyókhoz hasonló életközösség alakult ki. Nem ritka itt a mocsári teknős, a vízityúk, a tőkésréce, a szürke gém, előfordul a vidra is. További 6 km megtétele után megérkezünk Martfűre. Az 1940-es években a csehországi Bata gyár épített itt cipőgyárat, amelynek a település a jövőjét köszönhette. A városba érve a Szent István téren pihenőt tartunk, ahol megnézzük a Városházát, a református és katolikus templomot, és a szobrokat.

Az országúton át lemegyünk a Tisza- partra. Útközben érintjük a város legszebb utcáját, melyet a védett gesztenyesor szegélyez.

A Tisza-part a Hortobágyi Nemzeti Park Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetének része. A festői szépségű Tisza-kanyar mély vize hatalmas harcsákat rejt, de él itt a keszeg és pontyféléken kívül márna és kecsege, sőt a titokzatos életet élő menyhal is. A hatalmas fákon örvös galambok fészkelnek, és sok helyről hallatszik a fészkelő területüket jelző harkályfélék kopogása is. Nagy számban élnek itt énekesmadarak, például a barátka, őszapó, erdei pinty, fülemüle. A ragadozó madarak közül az egerészölyvvel, a barna rétihéjával, a fülesbagollyal, macskabagollyal és gyöngybagollyal gyakran találkozunk; időnként láthatunk egy-egy rétisast. Továbbhaladva az árvíz ellen természetes védelmet nyújtó magas parton a horgásztanyához érünk, ahol gyönyörködhetünk a páratlan tiszai panorámában és alkonyatkor megnézhetjük a hatalmas fehér nyárfából kirepülő védett denevéreket.

Június közepén megcsodálhatjuk a „Tiszavirágzást”, a kérészek millióinak rajzását, ami különleges látvány, és sok érdeklődőt vonz Martfűre.

Rövid séta után megnézhetjük a Kastélypark védett tölgyesét, majd utunkat a gyógyfürdőnél fejezzük be, ahol megpihenhetünk a gyógyvízben, vagy lubickolhatunk a gyönyörű fedett uszodában.

Útvonalterv
1.    Tiszaföldvár Tiszazugi Földrajzi Múzeum
2.    Mezőhék – 13 km
3.    Mesterszállás Templom tér – 7 km
4.    Digógödrök – 3 km
5.    Harangzugi- Holtág – 3 km
6.    Körös- ártér és a szivattyúház – 2 km
7.    Nagykunsági Főcsatorna – 17 km
8.    Martfű, Szent István tér – 6 km
9.    Gesztenyesor
10.    Tisza-part, Horgásztanya
11.    Kastélypark – 2 km
12.    Kastélyszálló
13.    Termálhotel – 2 km
Összesen: 55 km

Felhasznált irodalom:
1 Tiszaföldvár – Fejezetek a város történetéből (2002)
2. Daru füzetek- A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet
3. Martfű Város Önkormányzata: Martfű-képes várostörténet, Vincze nyomda, Szolnok, 2010.
4. Mesterszállás az önállóság útján 1897-1997
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszaf%C3%B6ldv%C3%A1r

Képek:
Saját fotók: 1; 2; 4; 5; 6; 7; 8 és 10 számú képek
Nem saját fotók forrása:
3. kép: http://www.haltarto.hu/peca_script/popup.php?pictURL=../peca_blog_images/9429/pic_01.jpg&title=Sulyom
9. kép: http://blog.volgyiattila.hu/2011/06/14/csudai-sandor-bemutatja-a-tiszaviragzast/

Készítette: Szabó Anna, 9. B
Varga Katalin Gimnázium
5000 Szolnok, Szabadság tér 6.
Felkészítő tanár: Berecz Krisztián
A felkészülésben segítettek: Fehérvári György, vadász és Fehérváriné Nagy Judit, biológia tanárnő