Az olcsóbb és hatékonyabb tömegtermelés miatt a tömegcikkek árai csökkentek, így azokat egyre többen tudták megvásárolni (tudományos körökben fordizmusnak nevezik, mert először az amerikai Ford autógyártásban alkalmazták először).
Az 1970-es évekre azonban ez a gazdaságpolitika korszerűtlenné vált, mert nehezen tudott alkalmazkodni az egyre gyorsabban változó igényekhez, a piac fokozatosan telítődött (az emberek nem vásárolnak gyakran hűtőszekrényt, mosógépet, autót vagy televíziót), a tömegtermékek helyett egyedi, különlegesebb termékek iránt kezdtek érdeklődni a fogyasztók. Sok ország államadóssága nőtt, a jóléti fejlett országokban megjelent a munkanélküliség és az infláció is növekedett.
Az 1970-es évek közepétől néhány fejlett tőkés országban a tömegtermelést felváltotta a piaci igények iránt sokkal érzékenyebb gazdaság és a kisszériás termelés. Ez a rugalmasabb, a fölösleges költségeket megtakarító, a minőséget jobban ellenőrző, a munkafolyamatokban a munkásoknak több önállóságot biztosító termelési modell Japánból, a Toyota gyárból indult ki (ezért hívják a közgazdászok toyotizmusnak).
Ez az új munkaszervezési forma vezette be a just-in-time szállítási rendszert, amely az alkatrészeket időre szállítja az összeszerelő üzemekhez, így nem kell nagy raktárakat építeni és azokat költségesen fenntartani, az embereknek bért fizetni.
A nagyvállalatok tevékenységük egyre több elemét helyezték ki a fejlődő országokba, amellyel globális világhálózatot hoztak létre.
Japán |
USA | ||
Egy autóra jutó gyártási idő (óra)
100 autóra jutó szerelési hiba Just in time beszállítók aránya (%) A munkások átlagos betanítási ideje (óra) |
17 60 45 380 |
25
82 15 46 |
36 92 8 173 |
Az autógyárak gyártási rendszerének főbb jellemzői az 1980-as évek második felében
Az 1990-es években olyan kis- és középvállalatok kezdtek elterjedni, amelyek vállalatokból vagy kutatóintézetekből kiváló és önállósuló vállalkozások voltak (spin-off vállalatok), amelyeket magasan képzett és kreatív fiatal szakemberek hoztak létre. Ehhez szükség volt olyan kockázatvállaló tőkés társaságokra, befektetőkre, amelyek az újítások fejlesztését annak ellenére támogatták, hogy a várt eredmény nem volt garantálható. Erre a legjobb példa a kaliforniai Szilícium-völgy vagy a németországi Drezda környékének sikere.
Hozzászólok