Vámbéry Ármin dél-németországi gyökerű zsidó család gyermekeként Magyarországon, a felvidéki Szentgyörgyön látta meg a napvilágot. Minthogy a zsidó lakosságnak akkoriban nem írták elő születési anyakönyv kiállítását, születésének pontos időpontja feledésbe merült. Születése napját utólag ő maga 1832. március 19-ére tette. A család valójában a bajorországi eredetre utaló Bamberger, az édesapa által Wamberger változatban használt névalakot viselte, s ennek, valamint németes utónevének (Hermann) magyarosított formáját használta Vámbéry Ármin. 1 Édesapja, a zsidó hagyományok és a Talmud kutatója, az 1831/32-es első nagy magyarországi kolerajárvány áldozata lett, fia születését már nem érte meg.
A család nagy szegénységén az özvegy édesanya akaratereje, szorgalma csak átmenetileg enyhített valamit, s amikor újra férjhez ment, Dunaszerdahelyen alapítottak új otthont. Vámbéry e várost tekintette hivatalos születési helyének. Már kiskorától kezdve sokat kellett nélkülöznie, s szenvedéseit tetézte, hogy hároméves korában jobb lábára lesántult
A pozsonyi evangélikus líceumban már a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni. (Huszonöt éves korára állítólag már huszonöt nyelvet ismert.)
Hírnevét elsősorban az 1861-1864 között Közép-Ázsiában tett utazásainak köszönhette. Ennek eredeti célja a magyarság keleti kapcsolatainak feltárása és a Kőrösi Csoma Sándor által megkezdett munka folytatása volt, a fiatal kutató érdeklődése azonban Közép-Ázsia múltja és jelene felé fordult. Ehhez kapcsolódó szerteágazó tudományos és közéleti tevékenysége folytán hamarosan világszerte ismertté vált.
Az utolsó pillanatban érkezett Közép-Ázsiába, nem sokkal azután kezdődött a területek orosz kolonializációja. Vámbéry Ármin még az orosz beavatkozás előtti, érintetlen Közép-Ázsiáról adott hírt.
„Jó magyar volt és az ország érdekeit tartotta szem előtt. Nagyon európai is volt, elkötelezett híve a liberális demokráciának. Európában a haladást látta, míg az iszlám területeken az elmaradottságot, és szorgalmazta, hogy kezdjék el modernizálni magukat, lépjenek az európai népek útjára, ezért támogatta elszántan Angliát. Azon dolgozott, hogy a britek tegyék be a lábukat Közép-Ázsiába és ne az oroszok, akiket végtelenül gyűlölt.” – mondta 2013-ban Vámbéry halálának 100. évfordulója alkalmából Fodor Pál turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Központ főigazgatója, a Történettudományi Intézet igazgatója.
Nyelvészeti kérdésekben alulmaradt vitapartnereivel, Hunfalvy Pállal, Budenz Józseffel szemben, ugyanis nem a finnugor nyelvrokonságot, hanem a magyar nyelv török eredetét hirdette.
Londonban a Királyi Földrajzi Társaságban több alkalmommal tartott előadásokat, könyvei angolul, németül, franciául jelentek meg. Egyik alapítója, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak.
Vámbéry Ármin 1913. szeptember 13-án hunyt el budapesti otthonában.
A részleteket 
Hozzászólok