Pünkösd szombatján szokás, hogy elzarándokolnak ide a székelyek, ez a hely a katolikus székelység legnagyobb zarándokhelye, de mostanra elmondható, hogy csíksomlyói pünkösdi búcsú egyre az összmagyarság ünnepévé vált, vallási hovatartozástól függetlenül.
A Kissomlyó-hegy közelében, a Csíki-medencében helyezkedik el a csíksomlyói kegyhely. A Csíki-medencét nyugatról a Hargita, keletről a Csíki-havasok vonulata határolja.
A Kelemen-havasokban a 2102 méteres Pietrosz a legmagasabb kárpáti tűzhányó, egyúttal a vulkáni vonulat egyetlen, a pleisztocénben eljegesedett hegysége. Az elsődleges vulkáni formakincsét megőrző tűzhányó magját alkotó harmadidőszaki szubvulkáni tömzsöt a hegység peremébe vágódott patakvölgyek tárják fel. A főleg amfiból és piroxén andezitlávából és vulkáni agglomerátumból álló hegység fő tömegét a középső miocéntől a pleisztocén elejéig tartó kitörések építették fel. A hegység átlagosan 1700–1800 méter magas központi része lávatakarós fennsíkokból emelkedik ki. Legmagasabb tetői és csúcsai egy 10 kilométer átmérőjű beszakadásos eredetű kaldera peremén sorakoznak. A Kárpátok legnagyobb átmérőjű kaldéráját az észak felől hátravágódó Fekete-patak átréselte, belső oldalát forráságaival felszabdalta, de az eljegesedés nyomai, a würmben kialakult függőgleccserek kárfülkéi is megfigyelhetők.
A Görgényi-havasok kitörési központjai a Maros folyó Déda és Maroshévíz közti szorosa, valamint a Síkaszó völgye, illetve a Libán-hágó között sorakoznak. Az andezitlávából, agglomerátumból és piroklasztikumokból álló vulkáni szerkezeteket a kb. 7,5 millió éve kezdődő és 6 millió évvel ezelőtt befejeződő kitörések építették fel. A hegységben öt nagy és számos kisebb kitörési központ többé-kevésbé erodált maradványa ismerhető fel. A hegység északi részén emelkedő Fancsal (1684 méter) a Kárpátok egyik legnagyobb kalderaroncsa, amelyet a Görgény-patak forráságai tovább erodálták. Legépebb rétegvulkáni szerkezete a Mezőhavas (1777 méter), amelynek észak felé nyitott, 4,5 kilométer átmérőjű, 300–400 méter mély beszakadással keletkezett kalderáját a Székely-patak csapolja meg. A Bucsin-hágótól (1273 méter) délre emelkedő kitörési központok (Somlyó, 1576 méter és Csomafalvi-Dél-hegy, 1694 méter) kissé elkülönülnek az északi hegycsoporttól.
A Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának déli részét képezőHargita a vulkáni vonulat legfiatalabb tagja. A három hegycsoportot alkotó többé-kevésbé ép rétegvulkáni szerkezetei egy 800–900 méter magas piroklasztit talapzatból emelkednek ki. A hegységet felépítő vulkáni működés a pliocénben és a pleisztocénben szakaszosan ment végbe. Kitörési központjai észak–déli irányba fiatalodnak, s a vulkánosság a Tusnádi-szorostól keletre eső Csomád hegycsoportban csak néhány tízezer éve halt el. A legidősebb kitörési központok az Északi-Hargitában emelkednek. Legmagasabb tetői (Madarasi-, Rákosi-, Madéfalvi- és Csicsói-Hargita) egy 5 kilométer átmérőjű, szakaszos beszakadással keletkezett kalderát zárnak körül, amelyet megcsapolójáról Vargyas-kalderának neveznek. A Tolvajos-hágó és az Olt Tusnádi-szorosa közti hegycsoport legnagyobb alapterületű kitörési központja a Nagy-Kő-bükk (1231 méter). Dél felé nyitott lapos kalderájában egy kis tőzegláp (Lucs melléke) alakult ki. 2,2–3 millió éve végbement kitörések építették fel a Kakukk-hegyet (1558 méter). A Tusnádi-szoros két oldalán emelkedő Piliske (1374 méter) és Nagy-Csomád (1294 méter) kitörései egyszerre, kb. 1 millió éve kezdődtek.
A Nagy-Csomád működése tovább tartott, dácitos piroklasztit, hamu és lávakőzetek építették fel ma is ép kúpját, amelybe a későbbi robbanásos kitörések a két krátert (Mohos és Szent Anna-tó krátere) kialakították. A magasabban (1049 méter) fekvő, idősebb Mohos krátert csaknem teljesen feltöltötte a fiatalabb kráter kirobbanása során kiszóródott törmelékanyag. Sekély mélyedésében krátertó alakult ki, amelyet egy kis patak megcsapolt. Az egykori tóra ma már csak a Mohos-láp emlékeztet. A mélyebben fekvő (918 méter) ép peremű kráter alját a Kárpát-koszorú legszebb vulkánikus tava, a Szent Anna-tó foglalja el. A Mohos lecsapolt kráterében mintegy 800 méter átmérőjű láp keletkezett. A nyír-, és feketefenyő-ligetekkel borított havasi láp a jégkor reliktum növényeit rejti. Védett növényei közül említésre méltó a rovaremésztő kereklevelű harmatfű, a sarkvidéki tájakon élő tőzegáfonya, a tőzegrozmaring, a mámorka stb. A Mohos felszínén ritka a nyílt víztükör, napjainkra csak néhány tószem maradt meg.(http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_eu_regionalis_foldrajz_1/ch02s07.html)
Hozzászólok