A NOAA mérései szerint július átlaghőmérséklete 0,03 Celsius-fokkal haladta meg az előző legmagasabb, 2016-ban mért júliusi átlaghőmérsékletet.
2019 júliusában 0,95 Celsius-fokkal volt melegebb, mint a 20. századi júliusi átlaghőmérséklet.
Az északi-sarkitengeri jég kiterjedése rekord alacsony volt, 19,8 százalékkal kisebb, mint a korábbi átlagos júliusi tengeri jégkiterjedés.
Az antarktiszi tengeri jég kiterjedése 4,3 százalékkal volt kisebb, mint az 1981-2010 közötti átlagos jégkiterjedés.
A 10 legmelegebb július közül kilencet 2005 óta jegyezték fel, és az öt legmelegebb pedig az utóbbi öt évben volt.
2019 júliusa a 43. egymás követő július és 415. egymást követő hónap, amikor az átlaghőmérséklet meghaladta a globális átlagot.
Az intézet adatai megegyeznek a Copernicus európai kutatóintézet júliusban mért adataival, amelyet egy hete tettek közzé.
Az Északi-sarkvidék (Arktisz) központi része szigetekkel és víz alatti hegyláncokkal tagolt tengeri terület. Nevét az Arktosz (Nagymedve) csillagképről kapta. A Jeges-óceán nagy részét a tengervíz megfagyásával létrejövő jég borítja, a benne terpeszkedő szigeteket pedig vastag, szárazföldi (hótömörödésből keletkező) jégréteg fedi. A sarkkörök környékén valamivel kellemesebb az éghajlat, mint a sarkok környékén, ezért fajokban gazdagabb az állatvilág, és az ember sem hagyta lakatlanul
A Déli-sarkvidék nagy részét egy kontinens, a kb. 14 millió km2 területű Antarktisz (a Antarktika elnevezést is használják a sarkvidék és a kontinens elkülönítése céljából) foglalja el. Nevének jelentése „az Arktisszal szemben” („Ellenarktisz”). Körülötte, nagyjából a d. sz. 55-60°-áig a hideg vizű Déli-óceán húzódik. Az Antarktisz a Föld legextrémebb kontinense. A leghidegebb, hiszen a belső területeken állandó a fagy (itt mérték bolygónk hőmérsékleti minimumát is), de a partvidékeken is csak néhány héten át mérhetünk 0 °C fok feletti hőmérsékletet. A kontinens felszínének 95%-át vastag (2000-4000 m) belföldi jégtakaró borítja
A részleteket 
Hozzászólok