Az 1970-es évek óta több hullámban irtották az erdőket – ezt a műholdfelvételek is bizonyítják. Égetéssel, láncfűrésszel, fejszékkel és nehézgépekkel az amazóniai trópusi esőerdő egyhatod részét kiirtották. A műholdfelvételek elemzései alapján ismerik a szakemberek ezeket a változásokat, többek között azt, hogy mennyi fát vágtak ki, és azt is, hogy mennyire volt dinamikus a fák kivágása.
Az erdőirtás hosszú távú ritmusát a Landsat program alapján térképezték fel. Ezek a műholdak 47 éven keresztül kéthetente készítettek felvételeket ugyanarról az erdőterületről olyan felbontásban, hogy minden pixel egy baseballpálya területének felel meg, így lehetővé vált a kisebb tisztások és tüzek észlelése is.
Peruban, Kolumbiában és Amazónia más országaiban az erdőirtás általában a folyók vonalát követi, amelyek gyakran az esőerdő távoli részeire vezető főbb útvonalak mentén történt.
Az 1970-es évektől az erdőirtás az autópályáktól távolabb is folytatódott, ezt a mintázatot a tudósok „halcsontváz mintázatnak” hívják (1. ábra. bal felső kép). A mintázat a brazil kormány által indított jelentős infrastruktúra- és településfejlesztés következménye. Ez részben kísérlet volt az államhatár biztosítására és a gazdaság élénkítésére, ugyanakkor célja volt földterület, ezzel pedig jobb élet biztosítása Brazília északkeleti részének zsúfolt városaiban szegénységben élő emberek számára.
A családok általában 100 hektár földet kaptak, és azt mondták nekik, hogy ennek a területnek az 50%-át megtisztíthatják. Az emberek láncfűrészekkel kivágták a fákat évente néhány hektáron, hogy a megélhetésük miatt növényeket termeszthessenek az erdők helyén. Néhány tucat hektár azonban nem volt elegendő a legtöbb család számára, mivel sok területen vékony az amúgy sem jó minőségű talaj.
A halcsontváz mintázat gyakori Észak-Para államban, Altimira, Uruará, Rurópolis városokban, a Transamazonica (Trans-Amanozian Highway) autópálya mentén. Erre merőlegesen épültek másodlagos utak, amikor a hatóságok újabb parcellákat osztottak ki az új telepeseknek.
Az 1970-es években szegény családok ezrei költöztek az esőerdőbe, azonban a nagyszabású településfejlesztési program nem valósult meg a tervek szerint teljesen egészében. Néhány éven belül az olajár-ingadozás gazdasági recessziót idézet elő, ami arra késztette a hatóságokat, hogy csökkentsék a településfejlesztési programok támogatását, és más lehetőségeket keressenek a gazdasági növekedés serkentésére és Amazónia fejlesztésére. A hangsúly a hitelezésre és az adókedvezményekre helyeződött át, amelyek arra ösztönözték a befektetőket, hogy a szarvasmarha-tenyésztésbe és a szójatermesztésbe fektessenek be.
„Az erdőirtás okai megváltoztak, amikor a hivatalos települési programok leálltak” – mondta egy szakember. A tőkeerős földtulajdonosok olyan traktorokkal irtották az erdőket, amelyeket emberi kar vastagságú láncokkal kapcsoltak össze. Szó szerint ledózerolták az erdőt, a fákat gyökerestől kitépték, hogy szójaföldeket és legelőket alakítsanak ki.
Az erdőirtott parcellák egyre nagyobbak és szélesebbek lettek, már nem vonalszerűek voltak. A szarvasmarha-befektetők rendelkezésére bocsátott földterületek gyakran több ezer hektárosak.
A képek példát mutatnak erre a nagyszabású erdőirtási folyamatra Észak-Para távoli részén, Sao Felix de Xingu város nyugati szélén.
„Ha a tüzek szokatlanul nagyok, tartósak az erdő szélén, akkor azok valószínűleg erdőirtási tüzek” – magyarázta a szakember. A tulajdonosok az erdő helyén általában füvet vetettek és legelőket hoztak létre a szarvasmarhák számára. Manapság a brazil Amazónia erdőterületének kb. háromnegyedén – egyes becslések szerint a szám még ennél is nagyobb területen – szarvasmarha-legelőket alakítottak ki, amelynek nagy részét tehetős földbirtokosok kezelik.
A sík területeken gyakran téglalap alakúak az erdőirtott területek, ami a gazdálkodással függ össze. Például Mato Grosso államban a mezőgazdasági magánszövetkezetek nagy földterületeket osztottak ki a szójabab-termesztőknek.
„Mato Grosso egyes részei úgy érzik, mintha Iowa közepén lennének – hatalmas földek, egyenes utak és teljesen gépesített gazdálkodás” – mondta a Marylandi Egyetem egyik tudósa. Ez gazdálkodás Brazíliát a világ legnagyobb szója-exportőrévé emelte, a legtöbb szóját Kína vásárolja.
Az 1970-es években a kormány által irányított településfejlesztés és az ezt követő szabadpiaci változások (szójatermesztés, szarvasmarhatenyésztés) következményeként kialakuló erdőirtási mintázatok közötti átmenet különösen érzékelhető Itaituba környékén. Az erdőirtás következtében eredetileg a hal csontvázára emlékeztető erdőirtási mintázat volt jellemző.
De amikor a kormány visszavonta a pénzügyi támogatást, a fakitermelők, a földfoglalók, a gazdálkodók mindannyian új területekért versengtek a városból kifelé vezető régi fakitermelő utak mentén. Ahogyan a fakitermelők és a bányászok az erdő érintetlen részei felé terjeszkedtek, utakat építettek, amelyek általában követték a domborzatot, és ívelt, faág alakú mintázatok keletkeztek (1. ábra bal alsó része).
Ahhoz, hogy megértsük Amazónia erdőirtásának okait, tudni kell azt, hogy az esőerdők nagy része állami tulajdonban van vagy terras devolutas („üres földterületek” azaz olyan földterületek, amelyek az állam tulajdonában vannak külön rendeltetés nélkül, magántulajdonban nem voltak; a környezet megóvásához és az államhatárok megvédéséhez nélkülözhetetlen szabad földterületek). Mivel a brazil törvények lehetővé teszik az emberek számára, hogy ezt a földet igénybe vegyék és „javítsák” azt (ami általában azt jelenti, hogy megtisztítják), a földspekulánsok és mások az államhatár felé terjeszkedve vágják ki e területeken a fákat.
Mindaddig, amíg vannak olyan emberek, akiknek megélhetési gondjaik vannak vagy minél nagyobb profitra törekednek, és a nem védett földterületek könnyen megszerezhetők, valószínűleg továbbra is pusztítják majd a világ legnagyobb esőerdőjét.
A műholdfelvételek segítségével ez a folyamat jól megfigyelhető, ezért a tudósok és az erőforrással gazdálkodó szakemberek figyelemmel kísérhetik, hogy pontosan hol és milyen mértékben zsugorodnak az erdőterületek.
https://earthobservatory.nasa.gov/images/145888/making-sense-of-amazon-deforestation-patterns
A részleteket 
Hozzászólok