1980 tavaszán figyelmeztető jelek utaltak a vulkán aktivitására, márciusban már több száz földrengést észleltek, a kitörés pillanatáig 10 000-nél is több földrengés utalt a mélyben uralkodó nyugtalanságra.
1980. május 18-án, 8:32-kor 5,1 nagyságrendű földrengés pattant ki, a vulkán északi oldala megcsúszott és az így kialakult óriási földcsuszamlás gigantikus pusztítást okozott, 57 ember vesztette életét. A történelmi feljegyzések óta ez volt a legnagyobb, legpusztítóbb törmeléklavina a Földön.
300 oC-os felhő, gőz és gáz zúdult le a tűzhányó lejtőjén 1100 km/óra sebességgel. A vulkánkitöréssel 540 millió tonna hamu repült a levegőbe, amit az USA 11 államában észleltek.
A robbanás pusztító laharokat okozott. A lahar olyan iszapár, amely vízzel keveredett földből, kövekből áll, nagyon gyorsan mozog, szinte mindent elpusztít, ami az útjukba kerül.
A vulkáni aktivitást az Észak-amerikai- és a Juan de Fuca kőzetlemez közeledése okozta. A kis méretű Juan de Fuca lemez szegélye a terebélyesebb Észak-amerikai lemez alá csúszik, a mélyben a lemezszegély egy része megolvad és lávaként a felszínre kerül. Észak-Amerika nyugati partján (Cascade) vulkánok sora emelkedik a magasba. Ez a vulkáni sor is része a Csendes-óceánt keretező, vulkánok alkotta Tűzgyűrűnek.
További képek a Mt. St. Helens kitöréséről
A részleteket 
Hozzászólok