Világjáró, világlátó

Biciklivel Szatmárban, Beregben és Rétközben – 1. rész

Bringázni jó, ezt ma már egyre többen tudják. De azt még kevesen, hogy hazánk eldugott, kevésbé felkapott, bicikliút nélküli tájain mennyire király.

Most egy kelet-magyarországi kerékpártúra élményeit osztom meg az olvasóval.

Különleges márkás felszerelés és fölösleges teljesítménykényszer nélküli bringázók vagyunk. Olyanok, akik szeretnek jó mélyet szippantani a táj illatából, élvezni annak minden részletét, meg-megállni egy-egy vadgyümölcsfa láttán és egy kicsit megdézsmálni termését, jókat kóstolni a helyi ételekből és szomjunkat oltani kellemesen hideg csapolt sörrel a faluvégi kocsmában (ha van, mert nem természetes arrafelé). Ez az úti beszámoló praktikus tanácsokat oszt meg másokkal, szubjektív megjegyzésekkel, impressziókkal fűszerezve.

Nyírbátorból indultunk (ide vonattal érkeztünk), de előtte megnéztük a híres református templomot és a Báthory-kastélyt a panoptikummal. A templom szép, néhány éve újították fel, még a padlástérbe is fel lehet menni, akár lifttel is. A templom mellett találjuk az ország legmagasabb fa haranglábát, a környéke szép, parkosított, rendezett.

nyirbator1
Református templom, jobbra a haranglábbal

A városban minden a Báthoryakról szól, tehát megnéztük a Báthory-kastélyt és panoptikumot. Na, ez feledhető, jó drága és sok látnivalót nem találtunk. Pedagógus kedvezményt itt nem is adnak.

nyirbator2
A felújított református templom belülről
nyirbator4
A Báthory kastély
nyirbator3
Báthory Erzsébet vérben fürdik a panoptikumban

Huszonegynéhány kilométeres tekerés után Vállajon kötöttünk ki, a Váll-tó nevű mesterséges horgásztó szélére épített üres apartmanok egyikében töltöttük az első éjszakát. Azóta ez az apartman már nem fogad vendégeket. Jó hely (volt) az itt átélt félelmetes vihar ellenére, kár, hogy nem sok turista merészkedik erre, a csekély forgalomból prognosztizálni lehetett a jövőjét. Sajnos a faluban meleg étel fogyasztására nincs lehetőség, így aztán a helyiek tanácsára átbringáztunk a határ túloldalára Csanálosra. Itt egy motelszerűség földszintjén aztán találtunk egy olcsó és jó éttermet, elég tisztességes vendégforgalommal. Azóta sem értem, hogy az átmenő határforgalomra utazó étterem miért marad talpon a határ túloldalán, és miért nincs valami étkezde nálunk. No, itt olcsón finomat és sokat ettünk: pacallevest, cigánypecsenyét, jófajta (tényleg jófajta) román vörösbort.

Vállajon svábok is laknak, sajátosan ötvözik a nemzetiség hagyományait a magyar hagyományokkal. Építészetükben is visszaköszön a múlt, mert svábok tekintélyes méretű udvaraikon díszes, hatalmas tárolóépületet, cifracsűrt építenek. Még a legújabb házak udvarára is jellemző. A csűrben tárolták/tárolják a munkagépeket, a terményt, a csirkét.

vallaj_cifracsur
A cifracsűr Vállajon

Vállaj – illetve a szomszédos Mérk – másik sajátossága a sváb füstölt ételek készítése, amelyet nem olyan egyszerű ám kapni. Mérken húsboltban vásárolhatunk jó áron sonkát, kolbászt, szalonnát (Béke út), Vállajon vállalkozó is foglalkozik füstölt áru készítésével. Elmondása szerint a kukorica termesztésétől kezdve a disznó hizlalásán át, annak feldolgozásáig mindent a családi vállalkozás végez (a Nyírbátor felé vezető úton jobb oldalt találjuk, tábla jelzi a füstölt áru eladását).

Miután egy 3 kg-os sonkát, néhány szál kolbászt és szalonnát vásároltuk, folytattuk utunkat az egykori Ecsedi-láp peremén Nagyecsed irányába. Persze a füstölt húsok nehezebbé tették az utat, mert minden nap szellős helyre kellett tenni a kolbászt, szalonnát, sonkát, nehogy befülledjen a nylonzacskóba, így minden szálláson (apartman, motel, panzió) hamar megtelt a levegő a füstölt sonka és szalonna illatával.

Nagyecsedre érve megnéztük az 1915-ben épült szivattyú telepet, amely ipartörténeti műemlék. A belépés ingyenes, telefonon hívtuk a gondnokot (a telefonszámát a szemben lakók adták meg), azt elvárják, hogy a látogatók valami szépet írjanak a vendégkönyvbe.

nagyecsed_szivattyutelep
A szivattyú telep

nagyecsed_szivattyutelep2

Folytattuk utunkat Győrtelek és Tunyogmatolcs között a 491-es számú úton, amelyet egyszerűen halálútnak is nevezhetnénk. Azt megállapítottuk, hogy ezen az úton kerékpárosbarát vagy a kerékpárosokkal toleráns autóvezető ritkán akad. Az út forgalmas, teherautókkal  zsúfolt, szerencsére csak néhány kilométeres távot kellett leküzdenünk halálfélelemben. Győrteleken ebédidőben megpihentünk és felfrissültünk egy kicsit (kolbász, kenyér, paradicsom, csapolt sör). A faluban kedves, segítőkész, beszédes emberekkel találkoztunk.

csonak
Csendélet

Ha Tunyogmatolcs, akkor Szamos, Petőfi és kurta kocsma. Itt, a Szamos partján (ma egy holtág a falu területén) állt a kurta kocsma, helyét egy nem túl szép emlékmű jelzi.

„Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,…”

Fehérgyarmaton hamar áttekertünk, néhány kilométer után a töményen szilvaillatú (szagú) Kisarba értünk. Errefelé jellemző, hogy nem csak a kertben, hanem a házak előtt is nőnek szilvafák. Termésükből főzik a híres szatmári szilvapálinkát és szilvalekvárt.

Kisar után a Tisza egyik szép homokpadjának közelében épült Tivadar következett.  A környékbeliek üdülőhelye, mert a tiszai szabadstrand alacsony víz esetén kiváló fürdőzésre, strandolásra. A fürdőzés lehetőségére üdülőtelep épült, kisebb-nagyobb üdülőkkel, ifjúsági táborral, szórakozó helyekkel. Érződött a válság hatása: eladó nyaralók, lepusztult, még a szocializmusban összefusizott, a gyárakból, üzemekből kilopott építőanyagokból felhúzott bungalók sokasága.

Tivadartól Tarpa (a második szálláshelyünk) már csak néhány kilométer, de fenékfájással (feltörte a bicikli ülése) örökkévalóságnak tűnt. Tarpa szép, rendezett, erősen szilvaszagú település, gondozott terekkel, parkokkal. Érződik a hagyománytisztelet, büszkék Esze Tamásra, Bajcsy-Zsilinszkyre.

tarpa
Tarpa – II. Rákóczi lovasszobrával
tarpa2
Naplemente Tarpán a Holddal

Sajnos meleg étel csak a Szárazmalommal szemben lévő Malom panzióban kapható. Ficze Elekné a tulaj, nagyon kedves, segítőkész, jó árai vannak és igencsak háziasan – előzetes kérésre mindent – főz. 1000 forintból jól lakhatunk.

A panzióban aludtunk, fejenként 2.500 forintért. A szoba tiszta volt, csak az a műanyag (nylon) ágynemű ne lenne! Kánikulában ez szinte ráolvad az emberi testre.

Másnap Márokpapi felé tekertünk tovább, de előtte megnéztük a tarpai Nagy-hegyet.

De erről majd a következő részben írok.

Facebook hozzászólás
Támogatom a Földrajz Magazint