Tudomány

Az ősemlősök sokfélesége csökkent, miközben a virágos növényeké nőtt a krétában

Százmillió évvel ezelőtt robbanásszerű növekedésnek indultak a virágosnövény-fajok.

Százmillió évvel ezelőtt, a krétakor közepén robbanásszerű növekedésnek indultak a virágosnövény-fajok, ami a táplálékforrás bővülésével előidézhette volna az ősemlősök hasonló evolúciós fejlődését is, ám egy új kutatás szerint épp ellenkező előjelű folyamat zajlott le: a korai emlősök faji sokfélesége meglepő módon zsugorodott abban az időszakban.

A brit tudományos akadémia biológiai szaklapjában ismertetett álláspont az utóbbi harminc évben összegyűjtött emlősfosszíliák elemzésén alapul. Az Indianai Egyetem (Bloomington) két tudósa állkapocs- és fogmaradványokat vett szemügyre, hogy következtetéseket vonhasson le az ősemelősök krétakori fejlődéséről.

Növénykövületek alapján már korábban is tudott volt, hogy a zárvatermő növények faji gazdagsága rendkívüli mértékben kiszélesedett a 146 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65,5 millió évvel ezelőtt lezárult krétaidőszak közepén. A tudósok ésszerűnek vélték, hogy hasonló ugrás következett be a korai emlősök fejlődésében is, hiszen a megjelenő növényfajok és a nyomukban elterjedő rovarok elméletileg új, a korábbinál bőségesebb táplálékforrást és természetes élőhelyet kínáltak nekik. Ezzel szemben a kutatók azt találták, hogy az emlősök sokféleségében rendhagyó mértékű visszaesés figyelhető meg.

“Csak a krétakor végén, közel a dinoszauruszok kipusztulásának idejéhez tapasztalhatjuk az emlősök változatosságának újbóli felfutását és az első, tisztán növényevő emlősök felbukkanását” – magyarázta a kutatók egyike, David Grossnickle.

A maga nemében egyedülálló, az emlősök alaktani, rendszertani evolúcióját és táplálkozási szokásait egyaránt nyomon követő paleontológiai tanulmány szerint az emlősök közül elsősorban a kistermetű, rovarevő állatfajok maradtak fenn. Egyetlen olyan emlőscsoport létezett, amelynek akkoriban, százmillió évvel ezelőtt is jól ment a sora: a korai elevenszülők (theria alosztály). Alaktanilag hasonló, zömében kistermetű tagjaikból alakultak ki később a modern emlősök, beleértve az embert is.

“A virágosnövény-fajok krétakorbeli terjedése által gerjesztett ökológiai változások nélkül a világ ma nagyon más hely lenne, és lehetséges, hogy százmillió évvel ezelőtt ki sem kényszerítette volna okos főemlőselődeink döntőnek bizonyult alkalmazkodását” – idézte Grossnickle-t a ScienceDaily.com tudományos hírportál.
(MTI, http://www.sciencedaily.com/releases/2013/10/131002102924.htm)

Facebook hozzászólás
Támogatom a Földrajz Magazint