Ázsia és Ausztrália Nőföldrajz - a nők helyzete a világban Társadalom - népek, kultúrák

Frissen leszedett gyümölcsökkel rakták tele a plafont

Bizarr látvány fogadja ezekben a napokban a látogatót a szamaritánus közösség tagjainak nappali szobájában. Frissen leszedett gyümölcsökkel rakták tele a plafont, a mindössze 785 tagot számláló vallási-etnikai csoport így ünnepli a sátoros ünnepeket (Fotó: boston.com)
A szamaritánus közösség idén bemutatta a nagyvilágnak a sátoros ünnepeinek különleges szokásait, amelyeket Ciszjordániában és Izraelben is ugyanúgy követ.

Bizarr látvány fogadja ezekben a napokban a látogatót a szamaritánus közösség tagjainak nappali szobájában. Frissen leszedett gyümölcsökkel rakták tele a plafont, a mindössze 785 tagot számláló vallási-etnikai csoport így ünnepli a sátoros ünnepeket.

Főpapjuk, a 82 éves Kohen Hagadol, arab nevén Abdallah Waiseb, héber nevén Abed-El ben Aser ben Macliach elmondta a házában összegyűlt újságíróknak, hogy

régen sátrakat emeltek a szabadban az egyiptomi kivonulásra emlékezve, de lerombolták sátraikat, és ezért emberemlékezet óta csak otthonaik nyugalmában építik fel szimbolikus gyümölcssátraikat.

Kohen Hagadol “sátra” bemutatása után bejelentette, hogy közösségük nevében a békéért imádkozik az egész világ számára, különösen a palesztinok és Izrael között, hogy két országé legyen megosztva Jeruzsálem, “mert akkor a világ más pontjaira is megérkezhet a béke”. Óhéberül imádkozik, ennek a nyelvnek 22 betűje még hasonlít a szemre, a házra, a szívre, a szavakra, amelyek kezdőbetűjéből megalkották a jelek formáját.

A szamaritánusokat mindössze négy nagycsalád alkotja. 1917-re csak 146-an maradtak, miután évszázadokig csakis egymás között házasodtak, és a gyakori unokatestvér-házasság miatt genetikai betegségek jelentek meg köreikben. Amikor vészesen kevesen lettek, a főpap megengedte, hogy a férfiak kívülről – főleg zsidó nők közül – hozzanak maguknak olyan menyasszonyt, aki vállalja vallási szabályaikat.  Izrael népének határozzák meg magukat, de nem tekintik magukat zsidónak, mert az a Judea szóból származó kifejezés, ők pedig a Salamon királysága után, a 3000 évvel ezelőtt kettévált ország másik, északi részéből származnak. 
Hitük szerint felmenőiket nem hurcolták el a babiloni fogságba, ezért az ottani vallási reform előtti rítusokat gyakorolják: csakis Mózes öt könyvét tisztelik és apai ágon tekintik a zsidóságot. Számukra nem Jeruzsálem, hanem a Gezirim-hegy a legszentebb hely, mert Ábrahám ott áldozta fel majdnem Izsákot, ezért ott pészahkor máig állatáldozatot mutatnak be.

Olyankor a Gezirim-hegyre sereglik a két helyen élő közösség: 385-en Ciszjordániában, a Gezirim-hegyen, a Luza nevű faluban, négyszázan Izraelben, Tel-Avivtól délre, Holonban élnek. A palesztin területen élők anyanyelve arab, az izraelieké héber, de mindannyian beszélnek arabul is és héberül is, a máshol élő rokonok kiválóan megértik egymást.

Luza falu földjét a jordániai király vásárolta meg számukra és csak az első intifáda idején, a nyolcvanas évek második felétől költöztek fel a Gerizim-hegyre Nablusz völgyéből, ahol már csak üres házaik és egy elhagyott zsinagóga emlékeztet több évezredes jelenlétükre.

A közösség a huszadik század elején szakadt ketté, amikor Nabluszból sokan munkát keresni Jaffóra költöztek, majd az ötvenes évek elején izraeli állami segítséggel saját lakónegyedbe költöztek Holonban.

A nők csakis a közösségen belül házasodhatnak, mert különben kizárják őket és gyermekeiket. A sors különös fintora, hogy a leghíresebb izraeli szamaritánus éppen Szofi Cedaka sorozatszínésznő, aki testvéreivel együtt áttért a zsidó hitre és férjhez ment egy izraelihez.

Facebook hozzászólás
Támogatom a Földrajz Magazint