Színes mozaikok a nagyvilágból

A klímabarát város

Kiknek is tervezték városainkat? És milyen egy élhető város?

A dán városépítészek több évtizeddel ezelőtt feltették maguknak ezeket a kérdéséket, ami végül a várostervezési koncepció tudatos átformálását indította el. Ennek eredményeképp az elmúlt években Koppenhága többször is elnyerte a „legélhetőbb város” címet, olyan sokoldalú szempontok alapján, mint az ott található közösségi szolgáltatások, közlekedési infrastruktúra, fenntarthatóság és kultúra. És mi hogyan értékelnénk fővárosunkat?

A várostervezési paradigmaváltás a ’70-es években kezdődött el, amikor is Jan Gehl dán városépítész felvetette a kérdést: valójában milyen hatással van az épített forma az emberek különböző tevékenységeire? Vonzza-e a városi tér a lakosokat? Gehl arra jött rá, hogy igazából nem a járókelőknek, hanem az autóknak tervezték a városokat, figyelmen kívül hagyva az ember alapvető biológiai tulajdonságait és képességeit. A városépítész szerint a Homo sapiens egy kvázi „sétáló állat”, olyan érzékszervekkel, amelyek évezredekkel ezelőtt egy 5 km/h-val közlekedő állatban fejlődtek ki: ez az „állat” felfelé nemigen lát, horizontális síkban tájékozódik igazán, amit az ember mozgását vizsgáló tanulmányok is megerősítenek.

Így döbbentek rá, hogy valójában nem emberi, hanem autó-léptékű városokat alkottunk, ahol a közterek nem a kellemes időtöltést és társadalmi életet szolgálják, hanem sokkal inkább egyfajta átmeneti közeget jelentenek A és B pont között, azaz míg elérünk például otthonunkból a munkahelyünkre. A koppenhágai főépítész, Tina Saaby, szerint ma már a cél az, hogy minél több embert vonzzanak a városi térbe, ahol az emberek sétálnak és elidőznek. Ehhez nem „felülről lefelé” tekintenek a városra, hanem az épületek közötti térből indulnak ki, és annak megfelelően formálják a rendelkezésre álló teret, hogy az majd milyen interakciókra ösztönözze az embereket.

Amikor a ’70-es években az első gyalogos övezetet tervezni kezdték, persze voltak kételyek annak sikerességét illetően… Elterjedt nézet volt, hogy az emberek sosem fognak úgy korzózni, mint Olaszországban. Aztán rá egy évre „mégis olaszok lettünk” – meséli vidáman Gehl egy interjúban. Így hát minél több autómentes övezetet hoztak létre, és szerteágazó kerékpáros hálózatot építettek ki, aminek köszönhetően mára a biciklizés a dán hétköznapok szerves része. Mindezt átgondoltan tették, a megfelelő tömegközlekedési infrastruktúra és bicikli-kultúra kialakításával, valamint folyamatos párbeszédet fenntartva a lakossággal, üzletekkel és beruházó cégekkel.

Időkapszula utcatérképben rögzítve

A közterek zöldítése a tudatos várostervezés egy másik kulcseleme. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a városi növényzet amellett, hogy tisztítja a levegőt és jótékonyan módosítja a városi klímát, pozitív pszichológiai hatást is gyakorol ránk. Régóta tudjuk, hogy a zöld élő környezet csökkenti a stresszt, növeli a kognitív képességet és a tanulmányi teljesítményt, s még sorolhatnánk. A harvardi kutató, E.O. Wilson szerint az ember eredendően érzelmi kötődést érez minden élő szervezet iránt, ez az emberi természet megváltoztathatatlan sajátja, amely kapcsolatot biohilia-nak nevezett el. Erre a koncepcióra épül a Biophilic Cities – nemzetközi városi hálózat – is, melynek célja a „városi természet kultiválása” és a zöld városi kezdeményezések összefogása, segítése. Számos európai város is tagja ennek, mint például a norvég Oslo, a brit Birmingham vagy a spanyol Vitoria Gasteiz.

De mi a helyzet Budapesten? Sajnos még mindig folytonos a küzdelem a városvezetés és civil társadalom között, hogy a már meglévő zöld felületek ne tűnhessenek el, és több gyalogos, kerékpáros infrastruktúra épüljön ki… néhány inspiráló példa azért jelzi, hogy vannak nagyon is ígéretes, kreatív civil kezdeményezések, mint például a városi Közösségi Kertek.

Budapest Károly körút

Az urb-i névre keresztelt brazil várostervező start-up, egyszerű, de látványos módon hívja fel a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a tudatos, emberléptékű, zöld várostervezés. Az urb-i csapata utcafotókat válogat össze a világ minden pontjáról, melyek segítségével néhány év távlatában láthatjuk, miként is tűnnek el több sávos utak és lebetonozott parkolók, hogy helyüket járdák, parkosított terek vegyék át. Magyarországról több mint 60 fotópárt tettek fel honlapjukra, melyek az elmúlt évek néhány pozitív átalakítását dokumentálják.

Milyen egy klímabarát város?

A Párizsi Klímaegyezmény végrehajtásában, valamint a Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs) között is központi szerepet játszanak a városok, melyek a Föld népességének 55%-át tömörítik az ENSZ 2016-os jelentése szerint. Az EU üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásának negyedéért csak a közlekedés a felelős, amelyhez nagymértékben hozzájárul a városi forgalom. Éppen ezért a városoknak főszerep jut az ÜHG kibocsátás visszafogásában, miként azt Laurence Tubiana francia nagykövet és ENSZ „Klíma Bajnok” (Climate Champion) hangsúlyozta a Marrákesi Klímacsúcson: „a városok segíthetik a kormányukat, hogy az sokkal hatékonyabban hajthassa végre ÜHG csökkentési törekvéseit (NDCs), sőt, még magasabb célokat is tűzhetnek”.

Május 8-tól 18-ig zajlott a nemzetközi klímatárgyalások aktuális fejezete a németországi Bonnban. Ez az esemény az évente összeülő Klímacsúcs előfutára, melyet idén novemberben a német város rendez. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény 197 országának szakmai képviselői tárgyalnak a napokban többek között arról, hogy miként alkalmazkodhatunk a megváltozott éghajlati körülményekhez, és miként alakíthatjuk élettereinket klímabaráttá. Az ENSZ főtitkárhelyettes, Amina Mohammed elmondta, az éghajlattudatos tervezésben „az elsődleges cél a konfliktusok megelőzése, az éghajlatváltozáshoz köthető kockázatok csökkentése és ezek okainak megszüntetése […] amelyben a civil társadalom és a privát szektor fontos szerepet játszik.”

Magyarországon az egyik legsúlyosabb éghajlati kockázat a nyári hőhullámok gyakoribbá válása. Ez a városi lakosságra súlyos egészségügyi kockázatot jelent, amit hosszú távon átgondolt, klímatudatos várostervezéssel lehet mérsékelni. A Levegő Munkacsoport szerint az első lépés a szabályozások módosítása lenne. Ahhoz, hogy fákat ültethessünk az utak mentén, „a közművek vezetése csak oly módon történhet, hogy az, az utcafronton telepítendő fásszárú növények számára megfelelő életteret hagyjon” – nyilatkozott a civil szervezet. A nemzetközi várostervezési sikertörténetek igazán inspirálóak, saját utunk megvalósításhoz viszont mielőbbi érdembeli párbeszédet kell kezdeni a városépítő szakemberek, az adminisztratív szervek, vállalkozások és a lakosság között. (Forrás: greenfo.hu)

Facebook hozzászólás
Támogatom a Földrajz Magazint