Sokak számára ismeretes, hogy a kutya morogni kezd, ha ijesztő, fenyegető helyzetbe kerül. A morgás sok esetben megelőzi a komolyabb agressziót, és jó esetben a szembenálló fél már a morgás hallatán lemond a konfrontációról – olvasható az egyetem közleményében, amely szerint a kutya morgása olyan akusztikai komponenseket tartalmaz, amelyek rendkívül pontosan utalnak a kutya testméretére ellenségeskedés, például egy csont őrzése közben.
A testméret fontos tényező az agressziós interakciók kimenetele szempontjából, ezért előfordulhat, hogy a küzdő felek megpróbálják a saját testméretükről kommunikált információt manipulálni.
Mivel azonban a hang fizikai paraméterei többé-kevésbé szoros összefüggésben állnak a hangképző szervek anatómiai jellemzőivel, a hangban kódolt testméret manipulációja nem könnyű, és nincs is rá sok ismert példa az állatvilágból. Az egyik olyan faj, amelynél a vetélkedő felek akusztikai úton „nagyítják” magukat, a nálunk is gyakori gímszarvas. A bikák bőgés közben a gégefő lefelé mozdításával érik el, hogy a kiadott hang a valódinál termetesebb példányra utaljon.
Az ELTE négyfős kutatócsapata friss publikációjukban a világon elsőként adnak kísérleti bizonyítékot arról, hogy
a kutyák az átélt fenyegetettség mértékének függvényében képesek manipulálni a testméretükről szóló hanginformációt egy agresszióval terhelt, agonisztikus találkozáskor.
A kísérletekben a kutatók 96 változatos fajtájú, valamint keverék kutya esetében az úgynevezett „fenyegető megközelítés” módszert alkalmazták, amelynek lényege, hogy a kísérletvezető lassan, a kutyára szegezett tekintettel közelít az állathoz, amely a gazdája mellett tartózkodik pórázra kötve. A kísérletvezető a kutyát nagyjából két méternyire közelítette meg, miközben a felhangzó morgásokat, valamint a kutya egyéb viselkedéselemeit is rögzítették.
Minden kutya két fenyegető személlyel találkozott pár napos különbséggel: a személyek vagy két férfi – kis és nagytermetű -, vagy két nő – szintén kis és nagytermetű-, vagy pedig egy férfi és egy nő voltak. A háromféle elrendezéssel azt tesztelték, hogy egy fenyegetően közelítő ember esetében annak neme, valamint testmérete miként befolyásolja a kutyából kiváltott elhárító és figyelmeztető jelzéseket.
A rögzített morgások számos akusztikai paraméterének elemzését követően kiderült,
a kutya védekező reakciója nem a fenyegető személyek testméretétől, hanem inkább a közeledő ember nemétől függött.
A morgó állat testméretétől árulkodó hangtani paraméterek – elsősorban a hang frekvenciája és formánseloszlása, vagyis öblössége, teltsége -, férfi közeledése esetén „nagyobb” kutyára utaltak, mint egy fenyegető nő láttán, azaz egy férfi közeledésekor a kutyák inkább éltek a manipuláció lehetőségével.
Mindezt befolyásolta az is, hogy az adott kutya milyen családban él: a férfira adott erősebb védekező reakciót olyan kutyák mutatták inkább, amelyeknek hölgy volt a gazdája, vagy vegyes, férfiakból és nőkből álló családban éltek.
Az egyetem közleménye szerint az eredmények több szempontból is rendkívül jelentősek: az ELTE etológusai elsőként mutatták ki, hogy agonisztikus helyzetben a kutya annak megfelelő méretet kommunikál magáról, amekkora fenyegetettséget észlel. Emellett a vizsgálatok elsőként szolgálnak kísérletes bizonyítékkal arra a közkeletű elképzelésre is, miszerint
a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nőktől,
azonban ezt a kutya előzetes tapasztalatai nagyban befolyásolhatják.
A részleteket 
Hozzászólok