Magyarország Tudomány

Fokgazdálkodással növelik a tiszai halállományt

Halra várva
Idén indult a fokgazdálkodás a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rákóczifalva határában, amelynek köszönhetően hosszú távon jelentősen gyarapodhat a tiszai halállomány.

Az eddigi eredmények biztatóak, a szaporulat többségét pontyok és ezüstkárászok alkotják. Előbbiek szelektálás után a Tiszában találnak új otthonra, a tájidegen kárászokat pedig elszállítják vagy megsemmisítik.

A fokgazdálkodás lényege, hogy tavaszi áradás alkalmával a folyó vizét átengedik az árterületekre, amivel ívóhelyet biztosítanak a halaknak, így horgászati lehetőséget, a szárazabb időszakra öntözővizet is nyernek. Az ár levonulása után a víz az ártérben tartható, de vissza is vezethető a folyóba és a területen legeltetés folyhat.

A 2009-es árvízvédelmi beruházás után mintegy 500 hektárral nőtt a Tisza hullámtere, és a töltés építéséhez felhasznált agyag gödreiben felgyűlt a víz. Ezen a mintegy 50 hektáros területen alakult ki a Bivalytavi öblözet.

Tavasszal, az áprilisi ívást követő ötödik-hatodik héten lenne célszerű visszaengedni a halakat a Tiszába. Idén, a környezetvédelmi szempontokat, illetve azt figyelembe véve, hogy Rákóczifalván sok védett madárfaj él, szeptember elejéig vártak ezzel a munkával. A tápláléklánc-vizsgálat alapján ősz elejére azonban már olyan mértékben kiürült a víz, hogy a halaknak nem maradt táplálék. A jövőben már nem szabad ilyen későig várni.

A pontyok harmadik éve nem tudtak ívni a mederben. Az áradás idején árterekre kijutott pontyok viszont sikeresen szaporodtak. A tapasztalatok szerint a természetes vizekben, árterületeken született ivadékok életképesebbek, mint a mesterséges körülmények között élők utódai.
A négy-öt centiméteres öthetes pontyokat már bele lehet engedni a mederbe.

Facebook hozzászólás
Támogatom a Földrajz Magazint