A kopjafa általában fából, ritkábban kőből kifaragott, gazdagon díszített sírjel, Székelyföld közismert kulturális terméke, de számos ilyen temető található Magyarország területén kívül például Dél-Szlovákiában is. A 19. századi szokás szerint temetéskor a koporsót két kopjafának nevezett rúdon vitték ki a temetőbe, amelyeket a sírhalom két végébe tűztek. A kopjafa protestáns sírjelből az évtizedek alatt felekezeti hovatartozástól független nemzeti szimbólummá vált, és fontos helyet foglalt el a Magyarországon és a környező országokban élő magyarok életében.
Az egyik leghíresebb temető a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekén (képünkön) található: a református sírkertben közel hatszáz embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló kopjafa található. Az úgynevezett „csónakos” fejfák eredetére máig nincs egyértelmű magyarázat: egyes vélemények szerint ezek az ősi ugor csónakos temetkezési szokást jelképezik, egy másik megközelítés szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő Tisza áradásakor a halottakat csak csónakban vihették ki a temetőbe.
[creativ_map latitude=”48.0734355″ longitude=”22.6144065″ width=”100%” height=”400″ zoom=”8″ infowindow_text=””]A Debrecentől 15 kilométerre fekvő Hajdúböszörményben például egész temetőparcellát alakítottak ki kopjafás-csónakos sírjelekkel. Az egykori református temetőben lévő sírjelek mérete, formája és díszítése az elhunyt korára, nemére és vagyoni helyzetére egyaránt utal.
A részleteket 
Hozzászólok