Ázsia és Ausztrália Globális problémák, fenntartható fejlődés

Újabb ózonpusztító gázokat találtak a levegőben

2014 márciusában 20-nál is több, növekvő mennyiségű ózonpusztító újabb CFC- és HCFC-vegyületet találtak az atmoszférában.

A légkörben lévő ózonréteg elvékonyodását (ritkulását) az 1970-es évek végén észlelték először. A közvélemény azonban csak az 1980-as évek közepén szembesült a jelenséggel. Az egyre vékonyabb ózonernyő azért jelent veszélyt, mert így nagyobb mennyiségű, káros ultraibolya sugárzás érheti el bolygónk felszínét. Ezek a sugarak pedig sejtroncsoló hatásúak. Bőrelváltozásokat, súlyosabb esetben bőrrákot okozhatnak, de károsítják a szemet is.

Az ózon képződése és elbomlása természetes viszonyok között a légkörben egyensúlyban van, ennek megbomlásáért az ember a felelős. Mégpedig elsősorban egy gáz, a freon nagyarányú légkörbe juttatásával. A freonok fluor és klór tartalmú szénhidrogén-származékok, amelyek sokoldalúan felhasználhatók az iparban. Például a szórópalackok(spray) hajtógázaként, klímaberendezések, fagyasztók hűtőgázaként. Freon képződik a sztratoszférában haladó repülőgépek égéstermékében is. A freonok veszélyessége csak lassan vált ismertté. Ugyanis ezek a gázok a hétköznapi felhasználásuk során közömbösen viselkednek. Kis sűrűségüknél fogva feljutnak az ózonszférába, ahol az ultraibolya sugárzás hatására gyorsan elbomlanak. Az így keletkezett szabad klóratom azonban már igencsak agresszív. Azonnal reakcióba lép az ózonnal, és oxigénné redukálja azt. Ha a freon egy bizonyos határértéket túllépve feldúsul az ózonrétegben, ez azzal a veszéllyel jár, hogy az ózon lebomlásának sebessége jóval nagyobb lesz természetes keletkezésének sebességénél.

Az ózonréteg elvékonyodása különösen az Antarktisz fölött vált kritikussá, ahol változó nagyságú „lyuk” is kialakult a védőburkon. Bár az ózon csökkenése máshol is megfigyelhető, ilyen mértékű változás szerencsére még nem következett be. A freongázok felhasználását ma már nemzetközi egyezmények szabályozzák, a csökkenő mértékű kibocsátás kedvező hatásai azonban csak lassan érvényesülnek.

Az 1970-es években felfedezett klórozott széndidrogének (CFC-k) roncsolják leginkább az ózont. Kibocsátásukat a montreali jegyzőkönyv szerint 1987-ben korlátozták, majd 2010-ben teljes tilalmat vezettek be rájuk.

Az ózonréteg védi Földünket a káros rákkeltő UV-sugárzástól. A tudósok az 1980-as években fedezték fel, hogy az Antarktisz fölött az ózonréteg vékonyodik (“ózonlyuk” alakult ki, lásd a képet). Megfigyelések szerint az ózonrétegen keletkezett “sebhely” lassan elkezdett “gyógyulni”.

Azonban 2014 márciusában 20-nál is több, növekvő mennyiségű ózonpusztító újabb CFC- és HCFC-vegyületet találtak az atmoszférában. A mérések azt mutatják, hogy az újonnan felfedezett vegyületeket Délkelet-Ázsiában juttatják a levegőbe. Ezek a gázok akár illegális vegyipari termelés (rovarölő és tisztítószerek) következményei is lehetnek.

A NASA fotója az Antarktisz fölött készült 2014. május 31-én. A hamis színezésű képen a lila és a kék szín az átlagosnál kevesebb ózont jelöli.

Facebook hozzászólás
Támogatom a Földrajz Magazint