Az Amerikai Egyesült Államokban a Nagy-sóstó a Nagy-tavak után a második legnagyobb kiterjedésű vízfelület. A tónak természetes lefolyása nincs, a víz párolgással távozik. Ennek az a következménye, hogy a sófélék és különböző ásványi anyagok felhalmozódnak a tóban.
Az 1950-es és 1960-as években az egykori Szovjetunió területén a tavat tápláló Amu-Darja és Szir-Darja vizét a gyapotföldek öntözésére kezdték használni, azonban a túlzott vízkivétel megpecsételte a tó sorsát. Mára hajók százai rekedtek az egykori tómeder alján.
Most madarak milliói, a szabadidejüket itt töltő emberek szembesülnek a problémával. Az elmúlt 150 évben fokozatosan több vizet vett ki az ember a tóból, mint amennyi víz táplálta. 2016 októberében a tó vízszintje az eddig mért legalacsonyabb szintre csökkent. Az elmúlt 5 év szárazsága tovább serkentette a folyamatot. A tudósok szerint 1847 óta a tó 48%-kal zsugorodott, a vízszint 3,4 méterrel csökkent.
Hozzászólok